Szerintetek melyik jobb egy szülőnek, melyikkel könnyebb együttélnie?

Én úgy látom a környezetemben, hogy amíg a gyerek csak "nem viszi semmire", addig nagyon könnyen át tudják rá tolni a felelőséget, hogy ez kizárólag az ő hibája, ők megtették a tőlük telhetőt, de ez talán általánosságban is igaz. Az öngyilkosság viszont egy olyan nagy pofonként ér mindenkit, hogy kénytelenek önvizsgálatot tartani.

Ha el tud menni dolgozni, akkor nem életképtelen. Ne hasonlítsuk ezt össze azzal, mikor a gyerek olyan súlyosan fogyatékos, hogy 24 órás ápolásra szorul és fel sem fogja a környezetét és hasonlók, mert annál nagyobb csapás tényleg nincs egy szülőnek és ezekre gyógymód sincsen. A mentális betegségek jelentős részére van vagy lehet javítani az állapoton. Nehezebb, de nem lehetetlen elhelyezkedni, még ha gyakran egyszerűbb munkakört is kell betölteni. De attól még lehet valaki értékes ember, egy igazi szülő ugyanúgy fogja szeretni a gyerekét akkor is, ha becsületesen dolgozó gyári munkás, mintha agysebész professzor.