Miért kell azon problémázni, hogy "tönkreteszem" az új ruháimat?
Huszonéves vagyok, albérletben lakom, de a szüleim nagy mértékben támogatnak anyagilag, mert még tanulok.
Előre bocsátom, hogy van elég ruhám, tehát olyan céllal kb soha nem vásárolok, hogy valamire szükségem van. Ha új ruha kerül a ruhatáramba, az vagy nem új, hanem 20-40 évvel ezelőtt még valami családtag hordta, azóta soha senki, vagy anyu meglátott valamit, ami szerinte tetszene nekem, vagy én fogtam magam és elmentem turizni.
Na én általában úgy turizok, hogy direkt olyan ruhát keresek, amit én nem szeretnék meghagyni az eredeti formájában. Hanem átalakítom. Ráfestek textilfestékkel, hímzek rajta valamit, felvarrok rá dolgokat, stb. Igazából olyan alakításokat csinálok, amiket kézzel meg tudok valósítani, mert az albiba nem akarok magamnak egy varrógépet, alapból jobban szeretek kézzel varrni, miközben mondjuk sorozatot nézek, amúgy is zavarná a lakótársaim, macerás lenne elhelyezni, otthonra minek, nem vagyok otthon túl sokat (na meg otthon anyunak ott a varrógépe, bár amióta nem csak babaruhákat varrok, hanem a saját ruháimmal ügyeskedem, nem engedi, hogy használjam.)
Igazából ha hazamegyek, akkor mindig viszem magammal azt is, aminek az átalakításán épp dolgozom, mert több hét amúgy is mire kész lesz, szeretnék vele haladni.
Na anyám mindig kiakad, ha meglátja, hogy valami ilyesmivel foglalkozom. Szerinte tönkreteszem az új ruhát, pazarlás, hlyeség, stb, ráadásul nem hiszi el, hogy én amúgy egy olyan ruhán kísérletezgetek, ami a turiban kemény 200-500 forint volt. Ezért mindig azzal is cseszeget ,hogy sok pénzt elszórok ruhákra, amiket rögtön, direkt "tönkreteszek". Egyszerűen azzal jön mindig, hogy nem lesz jó, csúnya lesz, stb. Pedig amúgy, ha nem látja, hogy azt én alakítottam át olyanra, amilyenre, meg nem nézi meg közelről az öltéseket, akkor arról meg se tudja mondani, hogy azt úgy vettem, vagy én csináltam vele valamit.
Csak ugye a folyamat közben azt látni, hogy mit tudom én, van egy fehéring, a hátán meg random körök, meg szivescskék vannak, vagy előrajzolva a hímzéshez, vagy egyenesen kivágva lyuknak, és ja, a folyamat közben nem szép. Viszont ha elkészül, akkor jó lesz.
Mert ő ilyen. Ő meg ha itt lenne a gyakorin, pont azt a kérdést tenné fel, hogy "Mért kell az új ruhákat tönkretenni?"
Kevesebbet kell hazajárni vagy nem vinni ezeket a cuccokat. Őt nem tudod megváltoztatni, a saját viselkedésedet igen. És egy problémával kevesebb.
Borzalmasak az ilyen szülők.
Hasonló értetlen ez is, mint a szerencsétlen, "pénteken hány órára érsz haza" kérdező anyja.
Buták, értetlenek.
Ez nem fog leállni.
Mert buta... röviden és tömören.
Anyám ugyanilyen - rémesek az ilyen szülők, élni nem hagynak szinte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!