Van itt olyan, akinek különleges, nem hétköznapi a kapcsolata a gyermekével? Elsősorban pozitív értelemben

Én gyerek szemszögből írok.

5 éves koromban váltak külön teljesen a szüleim, és bár nem gyakori eset, de én az apukámnál maradtam.

Egy elég különleges kapcsolat alakult ki közöttünk, én így érzem.

Mai napig én vagyok neki a legfontosabb, bármit meg tudok vele beszélni és mindenben támogat.

Ezt az osztálytársaimból kiindulva nem mindenki mondatja el magáról.

12#

Melyik kettőn hármuk közül? Egy gyereket nagyon könnyű manipulálni a másik szülő ellen. Az apa pedig ismeri annyira a gyerekét, hogy tudja mivel lehet befolyásolni, elérni a gyereken keresztül, hogy szenvedjen az anyja. Ha ebben a gyerek is tönkremegy, az elég gyakori, de az sem is számít, ha sikerül az anyát kicsinálni.

“ Lehet most meg fogtok kövezni de én nem vagyok híve a gólyás meg egyéb meséknek. ”

Gondolhattam volna, hogy ez a valós szándékod a kérdéseddel.

🤦‍♀️

Egyébiránt= a gyereknek mindig csak annyit, amit erről kérdez, és semmiképpen sem a fiziológiai testiseget taglalva.

Az beteg primitívség.

Apa és anya szeretik egymást, és amikor eldöntik, hogy gyereket akarnak, lesz.

Ezen akarsz itt csámcsogni?

Szerintem az a jó, ha nem "különleges" a szülő-gyermek kapcsolat, csak hétköznapian jó.

Miért kérdezel ilyent? Bennem nagyon visszás érzést kelt ez a kérdés, és nem jóra gondolok, hanem beteges kötődésre.