Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » A szülők miért tagadják a...

A szülők miért tagadják a gyermekkori bántalmazásokat, megaláztatásokat?

Figyelt kérdés

Nálunk ez van. Nem tudom, hogy szégyellik -e, vagy túl büszkék arra, hogy másnak adjanak igazat.

Miért gondolják azt, hogy a gyerek egy nap semmire sem fog emlékezni?

Én kristálytisztán emlékszem mindenre! Kb. 5 éves koromtól minden apró részletre! Minket vertek (amivel értek), kizártak a házból éjszakára, ott aláztak ahol tudtak. Igaz, nagyon nehéz helyzetben voltak a szüleim, ami miatt mindig idegesek voltak, de nem mi kértük, hogy jönnünk erre a világra.

Persze, ha én vagy a testvéreim megemlítünk bármilyen gyerekkori sérelmet, akkor mi vagyunk hülyének nézve, akik csak kitalálnak dolgokat. Az nem is úgy volt, az nem igaz, ne hazudj..


Engem ez nagyon fel tud húzni. Én soha nem tennék ilyet a gyerekemmel. Egy nap a gyerek felnőtt lesz, és emlékezni fog mindenre. Ezzel miért nincsenek egyesek tisztában? Aztán még nekik áll feljebb, ha a gyerekük nem szívesen bízza rájuk az unokát.


ma 09:49
1 2
 11/19 A kérdező kommentje:

10 Értelek, de nem úgy gondoltam. Nem minden szülő ilyen, ezt tudom. Viszont több emberrel beszéltem már, és teljesen az jött le, hogy a BÁNTALMAZÓ szülők többsége bizony tagadja a korábbi tetteit.

Nyilván aki nem bántotta a gyerekeit, annak nincs is mit bevallania, és nem is rájuk irányul a kérdésem..

ma 10:59
 12/19 anonim ***** válasza:
89%

Neked trauma volt, neki meg csak egy átlag kedd. Te se emlékszel egy sok évvel ezelőtti átlag keddre, amin semmi különös nem volt.


Na meg senki nem szereti beismerni, hogy egy seggtitán.

ma 11:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 anonim ***** válasza:
85%
Mert nem tudnak felelősséget vállalni a tetteikért, hárítják a felelősséget, mintha ők nem csináltak volna semmi rosszat. Az ilyen embereket érdemes kizárni az életünkből, mert nagyon toxikusak...
ma 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/19 Metionin ***** válasza:
76%
Szerintem szégyellik. Anyám is tagad mindent, pedig más személyek is tanúsították, hogy megtörtént xy dolog. Amit nem látott más, az meg nyilván még jobban meg sem történt.
ma 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 Misery ***** válasza:
83%
Azért tagadják, mert ez a könnyű út. Szembenézni a tetteiddel és azok következményivel, hogy milyen is vagy valójában, szembenézni saját magaddal egy olyan út, amire a bántalmazók és a bántalmazottak többsége képtelen rálépni. Hiába vannak a szülőknek is traumáik, ők azt adják tovább, amit kaptak, mert másra nem képesek. A legtöbbnek semmi eszköze nincs, hogy valaha is rájöjjön az igazságra, mert nem bírnák elviselni és beleroppannának, ezért elhitetik magukkal, hogy ők mindent tökéletesen csináltak, vagy az adott dolog meg sem történt. Nekem felszabadulás volt mindezt megtudni, mert engem bántalmaztak és sosem voltam bántalmaző és nem is akarok az lenni. Apám szerint sem történt meg a megannyi szexuális bántalmazás, nekem eről meg más a véleményem.
ma 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/19 anonim ***** válasza:
81%

Az erőszak körforgásáról hallottál már?


Legyen az bármilyen borzalom, ha az emberek megszokják, nagyon sokan csak részt vesznek benne, nem merül fel, hogy ez jó-e, lehetne-e másként is.


Ehhez tudatosság, kritikus gondolkozás és függetelnség kell.


Gyerekként az ilyen szülők elszenvednek egy csomó ilyesmit, és úgy gondolják, hogy ez normális, vagy "szükséges rossz". Mint a fogorvosnál ha fáj, morálisan találnak valami hasonlatot, hogy miért tett jobb emberré az a pofon.

Mire ő kerül a pofon másik oldalára, már nem gondolkozik azon, hogy ő áldozat-e, az egész rendszer fals-e.


Mindezt megkérdőjelezni, felelősségre vonni érte valakit elég bátor dolog, hiszen az egész környezeted, családod ellen mész.

Egyszerűbb beállni a sorba, pláne ha anyagilag, érzelmileg, egyéb téren függesz ettől a féltől.

Márpedig egy régebbi családmodellben a nagyszülők szava sokat nyomott, minden téren, és nem volt szociális háló ami elkapjon.

Pláne, hogy sokan nagyon fiatalon lettek szülők, még maguk sem voltak túl a saját gyerekkorukon.


Persze nem felmenteni akarom őket, sőt.


Inkább óva intenélek, hogy tudatosan lépj ki ebből a körforgásból, vizsgáld meg a saját hiedelmeidet, beidegződéseidet.

A régi fájdalmakat nem a szőnyeg alá seperni, hanem kibogozni, racionálisan átlátni, és a lelket meggyógyítani. Ahogy nézem, ez éppen folyamatban van, átrágod magad a miérteken.


Sokszor sajnos az a válasz, hogy mert nem is gondolkozott el rajta. Mint mondták, nekik kedd volt. Stresszes kedd, de csak kedd, egy a sok közül.

És vigyázz, mert neked is lesz stresszes kedded, amikor az első reflexből jövő reakció valami régen tanult borzalom lesz. Én is látom magamban, és nem szép.

ma 12:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim ***** válasza:
64%

Egyrészt annyit bántottak, hogy nem emlékeznek az összesre.

Másrészt ők ezt full "nevelési célzattal" csinálták, szerintük ez teljesen normális dolog, semmi elítélendő nincs benne.

Nem értek egyet az ilyen boomer nevelési módszerekkel, de tuti te is teszel majd valamit, amin majd a te gyereked halálosan megsértődik és akaratlanul sebeket okozol neki. Aztán felemlegeti és te full máshogy emlékszel majd rá vagy magyarázkodsz, hogy az ő érdekében volt, különben is nem is volt olyan rémes, stb.

ma 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 anonim ***** válasza:
100%
A pároméknál ugyanez van. Az apja állandóan verte az anyját, az anyja meg rajta meg a két testvérén vezette le a feszültséget, bezárta őket a wcbe, vagy verte őket, nem kaptak enni, ilyenek. Mindhárom gyerek emlékszik erre, de az apja is meg az anyja is tagadják. Most ott tartanak, hogy az egyik testvére nem engedi át hozzájuk a gyerekeit, mert nem akarja, hogy ők is átéljék ezt, a szülők meg értetlenkednek, hogy nem is történt soha semmi rossz a gyerekkorukban...
ma 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 anonim ***** válasza:
12-essel egyetértek: Neked volt trauma, nem nekik, ők elfelejtették. Én viszonylag ritkán kaptam otthon, apukámtól soha, anyutól általában okkal, úgy értem, nem az indulatait vezette le rajtunk. Egy pofonjára viszont a mai napig emlékszem, mert igazságtalan volt, kivételesen tényleg nem csináltunk semmit az öcsémmel. Sok évvel később elmondtam neki, nem emlékezett rá. Viszont nem hazugozott le, hanem bocsánatot kért. Ebből is látszik, hogy nem minden szülő tagadja le. Csak egyszerűbb letagadni, mint szembenézni azzal, hogy - Anyu esetében - ugyanazt a mintát követi, mint az apja, még úgy is, hogy próbálta elkerülni. Ő legalább megpróbálta. Egyébként meg más dolgokra sem emlékszik: például állítja, hogy az ő gyerekei ritkán verekedtek egymással... hát, kinek mi a ritka :). Bírjuk egymást a testvéreimmel, de gyerekként főként az öcsémmel rengeteget birkóztunk.
ma 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!