Vannak olyanok, akik viszonylag "későn", mondjuk 25 éves koruk után költöztek el a szülői otthonból? Ha igen, miért?

Nagy a pofája sok okos nőnek,de ők is mind le akarnak otthonról lépni és beülni a pasi lakásába.

Ismerek olyan elvált, 57 éves nőt, aki kénytelen volt hazaköltözni a 84 éves anyjához és azóta is rémülten keres lakásos pasit,akihez azonnal odavackolhat, mert saját szavaival

" Nem opció egy vénasszony fingásait hallgatni "

Ennyit a dologról.

25 évesen, mert nem volt pénzem. Középiskola után dolgoznom kellett, fizetni a kajámat meg adni a rezsibe (50et). Szerettem volna tanulni, így fizettem az egyetemet és a bejárást. Nem maradt mit féltetennem. Anyám mindig kitalált valami felesleges baromságot amibe bele kellett adnom ( pl házat lefesteni, majd megint mert szar lett a színe, járdát 3x megcsinálni egymás után stb). Még diákhitelt is kellett egyszer felvennem, nem győztem..

Lett egy barátom, akkor kapott igazán vérszemet..neki is fizetnie kellett volna azért a pár percért amit nálunk tartózkodott. Na meg nekem többet fizetni, mert a barátom 70et ad haza (de azt nem vette figyelembe hogy ő nem fizeti a kajáját külön, és ruhát egyebeket az anyja vesz neki). Kivettünk egy albit közösen.

Még addig erősködött anyám hogy egy ablak felújítasba bele kellett adnom. Rohadna rá az egész ház.

26 vagyok és gyakorlatilag még itthon élek.

A házunk alsó szintjén laknak a szüleim. A tetőtérben van külön fürdőszoba és illetve nagyon pici konyha is (bár ezt nem használom). Én itt vagyok fenn.

Fel lehet jönni a házon belülről is, de a garázson keresztül is.

Szóval együtt is lakunk meg nem is:D

Egyetem utolsó évét már levelezőn csináltam, mert a demens nagymamám felügyeletét a két még dolgozó szülőmmel közösen is csak így lehetett megoldani. Tehát ekkor hazaköltöztem a félig önálló életvitelemből, a koliból.

Huszonkilenc évesen, házasan tudtunk összeköltözni a férjemmel. Az okok mint egyesnél. Kettőnk hat évi megspórolt pénze volt a kétszobás panelhez a beugró.

Tartok tőle, hogy én is 25 fölött fogok elköltözni, pedig nem jövök ki jól a családommal, nem szeretek otthon lakni.

22 vagyok, harmadéves egyetemen, a képzés öt éves, de egy évet csúszok. Még egy félévem se alakult úgy, hogy tudjak annyit dolgozni, hogy abból legalább a kollégiumban el tudjam tartani magam. Az albérlet, akár úgy, hogy az csak egy szros szoba, és amúgy lakótársaim vannak.

Jelenleg a szüleim tartanak el, mert nem tudok dolgozni. Hétköznap nincs egy üres napom se. Annak a feltétele, hogy a szüleim támogassanak, az, hogy koliban lakom, ha ez lehetséges (ez pipa), meg ha 2-3, ha véletlen pont a 3. hétre kötelező programom lenne, akkor 4 hetente hazamegyek. Nem értenek egyet azzal, hogy dolgozzák, tehát kötelező program, ami miatt nem megyek haza, nem lehet a munka. Tehát titokban kéne dolgozni, hogy ne legyen gond. Olyan munkahelyet egyszerűen nem találok, ami felvenne úgy, hogy csak hétvégén megyek, de három hetente nem. Egyéni tanrendet akkor kapnék munka miatt, ha szakmai gyakorlatnak számító munkát végeznek. De tanárin vagyok, tehát ez offos. Levelezőn ez a szakpár sehol nincs, tehát arra váltani se tudok.

Ergo a képzés alatt akkor fogok tudni dolgozni biztosan, az egybefüggő gyakorlat előtt, ha már az az időszak lesz, ahol már csak a csúszás miatt 1-2 az előkövetelmények miatt eltolódott tárgyat veszek fel. Ami az ötödév lesz, ha jól számolom. Én meg akkor leszek 25. Mire végzek egyetemen, 26. Én most azzal számolok, hogy ötödévben is kolis leszek, de ha nem jön össze, akkor is az van, hogy 25 leszek, mire egyáltalán anyagilag felmerülhet, hogy költözzek.

De egyébként azt is megértem, aki más okból nem költözik. Igazából ha jó a kapcsolat a szülőkkel, nincs ilyen "gyerek szerepbe tartalak és leurallak" hozzáállás a szülők részéről, meg van annyi hely, hogy mindenkinek meg legyen a személyes tere, akkor tök érthető, ha valaki nem siet albérletbe valaki szingliként. Mert ha egyedülálló, akkor vagy spórolásból random idegenekkel lakik, ami lutri, lehet rosszul jönne ki a lakótársakkal, és még a bérleti díj miatt drágább is, mint csak a szülőkkel élne és a rezsihányadát fizetné+kaja és egyebek. Ha meg egyedül bérel bármit is, akkor meg lehet pont nullára jön ki, ami meg hát nem jó, mert ha valami tönkre megy, akkor mi a fszból fizeti ki?

Én meg, ha olyan helyen laknak a család, ahonnan be tudnék járni naponta egyetemre, és nem lehetnék kolis, akkor inkább nem tanulok tovább, hanem elmegyek érettségivel árufeltöltőnek vagy ilyesmi, és az első adandó alkalommal költözök össze random idegenekkel, olyan rossz a kapcsolatom a szülőkkel. Anyám kifejezetten szeretne gyereknek kezelni, meg kontrollálni, csak azért nem tud annyira, amennyire szeretné, mert az év nagy részében otthon se vagyok. Ráadásul nincs saját szobám otthon, hanem az van, hogy egyik szobában fater, másikba én meg anyám. Ilyen körülmények között nem élnék minden nap.

Nyilván ez egyéni preferencia kérdése. Az én világomban az előbbrevalóbb volt, hogy elköltözzek, akár egy albérletbe, mint a szüleim nyakán spórolgassak. Lehet így később jött össze saját ingatlanra, de így legalább nem álltam útját az önálló életemnek, személyiségfejlődésemnek.

De kinek mi.