Miért van az normalizálva hogy olyanokat mondunk "a fiú első szerelme az anyja" és "a lány első szerelme az apja"?

Ez egy fejlődési szakasz, és kisgyermekkorról szól, nem kamaszról vagy idősebbről.

Egyébként vannak rá kutatások, hogy felnőttként nagyon nagy arányban választanak az emberek öntudatlanul is a szülőjükhöz valamiben hasonlító párt. Ebben nincs semmi kóros.

Tanultam én is pszichológiát, de ettől az elmélettől nekem is hányingerem van! Főleg veszélyes is, egy pedofíliára hajlamos szülő, ha ilyet hall, vajon mit jelent ez számára? Hogy zöld a lámpa!

Vannak a pszichológiában nagyon régi és elavult nézetek!

Ezek nem voltak megkérdőjelezve 60 éve!

Amiért a házasság is emberkereskedelem.

"Feleségül ad" és "feleségül vesz".

Ez egy f@szság. Igen, ezt mondják sokan, én is hallottam már pár embertől, de attól még f@szság. A gyerek számára a szülei az élete alappillérei, és az első olyan emberek az életében, akiktől szeretet kap, és akiket először szeret. De szeretettel, nem pedig szerelemmel, bakker. Szépen is néznénk ki.

Ez egyfajta beteges, morbid, aberrált túlromantizálása a szeretetnek, és valamiért a helikopterszülők jutnak eszembe róla, akik még a kenyeret is megrágják a gyereknek, és úgy adják a szájába 5 évesen (ismerek ilyet konkrétan).

Valahol ott van a probléma gyökere, amit a #7-es is írt. Begyepesedett, régimódi hagyományok, amelyek szerint a szülők (apák) tárgyként kezelik a lánygyermekeiket.

#8-as: a tiszta, szeretetteljes kapcsolat az a gyerek irányába is csak szeretet lehet maximum, "szerelemként" hivatkozni rá natúr aberráció.

Mielőtt valaki azt írja, hogy "csak lovagolok a szavakon" és a kettő ugyanazt jelenti, azok gondolkodjanak el a "csapba sz@rni" és "sz@rba csapni", vagy a "gizike-gőzeke" párosokon - hasonlóan hangzanak, de rohadtul nem ugyanaz a jelentésük.