Miért érzi anyám szükségét, hogy ezen a szinten beledumáljon abba, hogy mit eszek?

Igazából amióta az eszemet tudom, mindenki dagadt a családban. Én is, anyám is, apám is.

Amióta apámnak gondot okoz a súlya, azóta anyám mégjobban rá van állva erre a testsúly témára. Ami annyit jelent nála, hogy kéthavonta egyszer megfőz valami szerinte egészséges ételt, ha leülsz enni, akkor beszól valami gusztustalanságot, főleg, ha este hat után merészelsz enni, ja meg kb minden második beszélgetést arra terel, akár random emberek közt is, hogy XY milyen kövér a családban (itt általában apámra, vagy rám céloz, ritkább esetben önmagára). Meg folyamatosan okoskodik a fogyásról, ordibál, ha rájön, hogy valaki nasizott itthon(kivéve, ha ő volt az). Ő hétvégén főz, de rajta kívül más ne főzzön, max azt, amit ő mondott, és csak az ő felügyeletével. Tehát hétköznap nem lehet főzni, mondván, hogy akkor "többet fogunk enni". Én otthon home officeból dolgozom, egyszer főztem magamnak, semmi extra, csak tükörtojás, anyám lebszott, hogy hogy merészeltem, meg tolt ilyen egyórás üvöltést. Megjegyzem, otthon, hétköznap, amíg van a hétvégi maradékból, addig az van, amúgy szalonna, zsíros kenyér, szalámis szendvics, kolbász, esetleg normál tej, meg tejföl (amit laktózérzékenyen bszhatok). Hagymán kívül zöldség-gyümölcs ritkán. Bevásárlást csak anyám intézheti, hát "ha nem ő menne, akkor mégis hogy beszélgetne az ismerőseivel, meg amúgy is, ne legyen itthon nasi, még a végén azt is vennénk, és dugiban azt zabálnánk". Konkrétan abból is veszekedés van, ha elmegyek venni két kg almát, és otthagyom a konyha pulton, hogy más is egye, mert anyám már kombinál, hogy biztos vettem nasit, és azt rejtegetem valahol.

Anyám a le kell fogyni mánia mellett amúgy nem sportol, cukros üdítő mindig van itthon. Ha vizet iszok a csapból, akkor nem győz emlékeztetni, hogy "de van xy cukros üdítő is, miért nem azt iszod?" Ha elmegyek futni, akkor gúnyos megjegyzéseket tesz, meg okoskodik.(Ami miatt nekem tökre elmegy a kedvem, tehát ha nem voltam ébren reggel a hőség előtt, amikor a zseni anyám már nincs itthon, akkor este már valszeg nem megyek el, mert nincs kedvem anyám gyökérségét hallgatni)

Nekem elegem van belőle. Igazából magamat tartom el, meg alapvetően nem lakom itthon, hanem az egyetemi koliban, de idén nyárra nem kaptam helyet. Itthon inkább csak a cuccom vannak, amik nem fértek el épp a koliba. Szerencsére a vizsgáim után három hétig máshol dolgoztam, volt ott szállásom, de augusztusra haza kellett jönnöm. Most nem sikerült megoldani sajna, hogy 1-2 napot legyek csak itthon, mint korábban. 1-2 napokra kibírható, de 1 hónapig, már nem. Nonszensz, hogy ha nem akarok hosszas üvöltözést, akkor rejtegetnem kell, ha veszek magamnak egy csokit, vagy bármi ehetőt, meg figyelni arra, hogy a csomagolást úgy dobjam ki, hogy ne lássa anyám.

És amúgy az a vicc, hogy amióta nem voltam annyit itthon(egyetem eleje óta nem nagyon jöttem haza nyaranta), azóta amúgy láthatóan fogytam, szám szerint 40 kilót a 140-ből, ehhez képest anyám még mindig okoskodik, sőt, jobban okoskodik, mint valaha, miközben ő állítom, hogy egy grammot nem fogyott egyébként.