Szerintetek jó szülőm van?

Te a férj vagy feleség vagy? Amúgy igen jó szülőd van szerintem, mert kaptatok tőle egy házat ajándékba. Más fiatalok albérletet fizetnek vagy a szülők házában kényszerülnek lakni, amíg egy saját házat, lakást tudnak venni.

Talán ezzel, hogy ajándékba kaptàtok a házat, úgy érezheti apud, hogy ezzel a lekötelezettjei vagytok. Mondjuk, az én szüleim is ilyenek, hogy ,,nagyon megszoktàk", hogy segítek rajtuk, és hétvégén sokszor kérnek segítséget tőlünk is. Igaz, mi nem kaptunk ajándékba házat se, csak mivel idősek, segítek rajtuk.

A ti időtök, ti osztjátok be. Ha már volt programotok szervezve, akkor a jövőben ne mondjátok le, hanem közöljétek édesapáddal, hogy nem értek rá ekkor. Esetleg máskor lehet róla szó.

Ezeket a határokat meg kell húzni, különben ez fog menni továbbra is.

Őőő én ebből csak azt olvastam, hogy te nem kommunikálsz asszertívan az apáddal.

Mondd meg neki, hogy hol vannak a határaid:

- hogy hány napra előre beszéljétek meg a közös programokat

- hogy ne utasítson, hanem kérjen

- hogy ne hívjon fel, hogy olyan dolgokat tárolj a lakásodban, amire nincs szükséged

- hogy adja el, ajánékozza oda rászorulóknak a dolgokat, amik helyett vett újat, ergo hogy nem kell tartogatni

Meg kell beszélni, el kell mondani, ha nem egyszer, nem kétszer, akkor többször és hozzá kell tenni minden kérésed, minden felvetésed mögé, hogy ha nem érti meg, akkor mit fogsz tenni (akkor nemet fogsz mondani, ha 1 nappal elötte akar lefixálni valamit), és következetesen eszerint cselekedni. Nincs lelki zsarolásnak való megágyazás... és egyértelműen mondd ki a dolgokat. Igen is meg tudják érteni és igen is lehet változtatni évtizedes viszonyokat is. Csak felnőttként kell viselkedni következetesen velük is.

A nevedre is került az a ház vagy csak szóbeli ajándék?

Amúgy attól hogy nektek adta még nem vagy köteles úgy ugrálni ahogy fütyül.

Adja el ő a cuccait, ne hozzátok vigye. És ne vegye alapnak a segítséget sem. Felnőtt, különélő emberek vagytok. Jogotok van a saját életre.

Persze segíts neki amikor úgy érzed, de ne ugráltasson.

"Ti mit tennétek az én helyemben?"

Vele kommunikálnék, nem itt, idegenekkel.

"Erre persze már nem mondott semmit sem!"

És te? Elmagyaráztad neki azt, amit itt, nekünk elmagyaráztál?

Ne csak egyszer mondd el neki, ami a szívedet nyomja, mert lehet akkor épp nem lesz elég fogadóképes. És ne úgy fuss neki az egésznek, hogy

"beszélünk vele mégegyszer,de ha továbbra is ez fog menni és nem érti meg akkor megmondjuk neki,hogy köszönjük szépen de nem tartunk igényt a házra és inkább elköltözünk másfelé!",

hanem sokkal türelmesebben.

És ne akarj az egészből mindjárt arra következtetni, hogy jó szülőd van-e. Persze, hogy jó. Csak most van itt egy új helyzet, amit még mindketten szoktok, változtatni kell dolgokon, a kommunikáción is, az időbeosztáson is, stb.

Türelem! És nyílt, őszinte kommunikáció annak a szándékával, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, nem pedig annak a szándékával, hogy elköltözzetek!

Kaptatok egy házat!

Az a legalapabb minimum hogy segítesz neki BÁRMIBEN. Óriási dolog engedni neki 1 szekrényt v hűtőt nálatok parkoltatnia.

Ember. Házat kaptatok!

Más 40 évre eladósodik egy ingatlanért!

Mi a fene van az emberekkel????

9

Oké hogy házat kapott ha valóban papír is van róla nem csak szóban kapta. De ezért nem kell raktárnak használni.

Én is kaptam házat és még sem várt tőlem az apám örök hálát és nem akarta a felesleges cuccait nálam tárolni. Hanem mivel tényleg nekem szánta a házat úgy is kezelte, hogy neki ahhoz semmi köze.

Az a baj, hogy ha a kérdező az elején már enged akkor az ő háza előbb utóbb más raktára lesz. És ha apuka elkanászkodik, előbb utóbb úgyis feszültség lesz. Tehát jobb az elején tisztázni.

Rendes dolog volt, hogy odaadta a gyerekének a házat, de ne várjon érte semmit cserébe.