Hogyan zárjam ki apám bíráló, kötözködő hozzáállását az életemből, döntéseimből?

Nyugi, az enyém úgy is ezt csinálta, ha semmit nem kaptam tőle, szóval nem ezen múlik.

Másrészt ha a világ úgy működne, hogy aki fontos dologban kapott valakitől segítséget vagy támogatást, akkor törvény lenne rá, hogy az orvosok bárkit összeverhetnek vagy meglophatnak, hiszen ugye az illetőnek az életét, egészségét mentették meg.

Nyilván nincs ilyesmi hatályban, mivel maga az elvi gondolatmenet is baromság. Akkor is, ha akár a szülők 99%-a így gondolja.

Egyszerűen meg kell neki mondani, hogy ez a stílus nincs nálatok tolerálja, így vagy moderálja magát, vagy nincs rá szükség. Ha meg nem köszön, hát nem köszön, nem kötelező.

Nem tartozol felé semmivel, nem tartottak fegyvert a fejéhez, hogy már pedig írassa a nevedre a házat. Persze a becsület azt diktálja, hogy tartozol felé (ami ebből a szempontból igaz: hálával), de ebből nem következik az, hogy bármit megtehet vagy neked el kellene tűrnöd.

A lakberendezési tippjeire meg majd akkor leszel kíváncsi, ha ad bele pénzt.

Azt kell megértened, hogy nem függsz tőle semmilyen módon. Ha ez megvan, akkor tudsz róla érzelmileg is leválni, ekkor már bármit mond, nem lesz mérvadó a számodra, és "el tudod engedni a füled mellett". Én ezt az alkoholista apám mellett tudtam megérteni, aki mindenkinél is okosabb volt, közben meg semmit nem tudott az életéből felmutatni.

Azt kéne tudatosítani, hogy nem tartozol neki semmivel.

Az hogy neked adta a házat az ő döntése volt, nagyon rendes volt tőle.

Alapvetően a szűlőknek van nagyobb felelőssége a gyerekeik felé, mivel ők hoznak létre egy új életet. (Most a jogi részével nem foglalkozom, mert nyilván ez nem is számít itt.) Ezt csak azért írom, mert ha jól értem még nincs gyereketek, de ha lesz érezni fogod te is, és könnyebben elengedd ezt a tartozós gondolatot.

A ház mostmár a tied, ti éltek benne, a ti életetekhez kell alakítani, hogy tudjatok benne kényelmesen létezni. Ő minek szól bele, úgysem ő lakik ott...mittudomén kialakítanál egy gyerekszobát és ő azt mondja külföldről hogy nem, akkor a gyerek a kádban alszik vagy mi? Ilyen példákkal talán felfogná mennyire röhejes ez.

Sokan vannak így hogy azért adnak valamit hogy utána ugathassanak örökké,ez egy játszma és nem kötelező beleállni. Jogilag a tied, nem tud mit csinálni úgysem.

El se mondanám neki, ha meg jön és látja akkor csak mindenre amit höbörög rá kell mondani valami semlegeset. Például oké, sajnálom hogy így érzel, értem, rendben, nekünk így felel meg. Sose magyarázkodj! Értse meg hogy nincs beleszólása, csak véleménye.

Mit tegyél? Nem kell kommunikálni vele, nem kell felvenni a telefont, stb.

Amíg az életedbe engeded, ezt fogja tenni.

Ne érezzd hogy tartozol neki a ház miatt. Ha jól értem ő nem volt sokat jelen a külföldi munka és válás miatt gyermekkorodban, serdülőkorodban és utána sem igazán. A ház bár nem ér fel az apai gondolkodással, jelenléttel és szeretettel de mégis csak jelent valamit. Viszont nem annyit hogy azt megengedeti magának apukád hogy így "nevelgessen" q témában.

Közöld vele hogy nem vagy hajlandó elviselni ez a stílust és ha csak folyton sarazni tud akkor inkább nem beszélsz vele.

Vagy kihangosítod a telefont, ő mondja a magáét te néha válaszolsz neki egy értem-et közben csinálod a dolgod. Ezzel ő is megnyugszik mert elmondhatta a dolgát, te is túl vagy rajta mert bár meghallgatad egyik füleden bement másikon ki.

Úgy zárd ki apukád megjegyzéseit hogy tudod hogy a szavának nincs súlya az életetekben. A ház a tiétek és ne most próbálja már meg megmondani hogy hogy éld az életed amikor fiatalabb korodban nem volt jelen. Tudatosd magadban hogy bár az apád, nem tud mindent jobban, nem minden szava arany és néha csak azért mondja a dolgokat hogy fontosnak érezze magát.

Amúgy állj úgy hozzá "beszélj bolond, telik q vásár". Egyik fülében be másikon ki.

Ha nem tud semmit hasznosat vagy kedveset mondani, és még a stílusa is olyan amilyen neked nem köteleseéged befogadás azt a sok szemetet ami így leépít egy egy beszélgetés alkalmával.