20 évesen kikészítenek a szüleim. Mit mondtok erre?

Jó, szóval tulajdonképpen felnőtt ember vagy, de mégis az a legnagyobb bajod, hogy miért nem támogatnak anyagilag, mert hát a barátaidat támogatják.

A barátaid, nem reprezentatív minta, tudod te, hogy hány olyan fiatal létezik, akit még ennyire se támogatnak, mint téged, és még otthon sem élnek? Szóval olcsó kifogás az 5-10 barátodból kiindulni. A te szüleid sajnos más nézeteket vallanak, mint amit te tapasztalni szeretnél, de ugye ez az ő dolguk. Amit te tehetsz, hogy a legtöbbet kihozod a saját helyzetedből. Pl. 20 évesen bebizonyítod magadnak, hogy egyedül is helyt tudsz állni. Elköltözhetsz otthonról és egyedül felépítheted az életedet és pár év múlva emiatt büszke leszel magadra. Az, hogy ők hogy néznek rád, mit várnak tőled, az nem a te dolgod, neked nincs kötelezettséged feléjük, hogy azt hajtsd végre, amit ők szeretnének. Azzal foglalkozz, hogy te mitől éreznéd jobban magad, figyelembe véve, hogy a fejlődésed felé haladj, ne leamortizáld magad.

A gazdag szülő nem azt jelenti, hogy mindent alád rak.

Én például büszke voltam arra, amikor fiatal nőként a szánalmas kis picsányi fizetésemből meg tudtam élni egy albérletben, míg a nálam sokkal jobban (többszörösét) kereső anyuci pici fiacskája a mamahotelben nyígott, hogy neki nincs pénze elköltözni otthonról. Nem siránkozni kell, mert azt mindig lehet, hanem lépj le, állj a saját lábadra. Ennek amit most csinálsz, őszintén mi értelme van?

Sajnos eléggé lenyúlnak téged. Úgy kezelnek téged mint egy kovártélyost, bérlőt, nekik meg kell érje, hogy szívod az oxigént és négyzetméterenként kell fizesd azt a levegőt, amit ott beszívsz.

Tehát a meleg ebéd amit kapsz nekik 3 szorosan térüljön meg.

Ilyen a lányom apja. Pénzes, de kegyetlen volt a lányommal, sajnált neki venni dolgokat, habár beígérte, de aztan felsértődött valamin, hogy ne kelljen teljesítse.

Aljas dolgok ezek! Habar a lanyom jeles tanuló volt, minden szavát állta!

Egy szeretetre képtelen szadista!

Végül a lányom belátta, hogy nálam van jobban, ahol szeretve van, es mindenem megosztom es odaadom neki, ha van 20 ezer forintom, abbol 15 öt megkap!

Nem kell belepótoljon semmibe, inkább tegye azt a pénzt félre es vegyen magának belőle valamit, így fog haladni, nem akkor ha elveszem a pénzének egy részét!

Mit tudsz tenni?

Semmit! Tanulj belőle, hogy a penz nem minden, a szeretet es a támogatásról kell a családnak szólnia.

Te majd légy más a gyerekeddel!

Az en gyerekkori barátnőm is otthon lakott férjestől és a szülei eltartották őket kajával és számlákba se kellett beszállni, hogy tudjanak venni autót és lakást!

A te szüleid amit tesznek, nagyon csúnya!

18 éves koromban édesanyám elhunyt.

Apám és a nője szinte semmiben sem segítettek.

Suliba jártam, érettségire készültem. A házunk kiadásából az édesanyámra eső részből épphogy bérelni tudtam egy kis garzonlakást. Emellett kaptam összesen 40 ezer forintot csp+árvasági.

Néha-néha apám elvitt boltba bevásárolni, ahol kis "taknyos" lévén nem igazán tudtam miket vegyek, úgyhogy nagyjából 3 havonta költött rám 10ezret.

Egyszer kértem pénzt tablóra és osztálypénzre, a nője üvöltözött velem, hogy még hány bőrt akarok az apámról lehúzni.

Persze a nőnek lánya, akkoriban 24 éves volt. Egyetemre járt.

Apám fizette a pesti albérletet a lánynak, a havi kajáját, a bérletét, a telefonszámláját, később a jogsit, autót is kapott. A külföldi nyaralásait is ő fizette, az új telefont, igazából mindent.

De én szaros 10ezer forintot mertem kérni.

Volt, hogy napokig nem volt mit ennem, senkit nem érdekelt.

Érettségi után egyből külföldre költöztem és rohadt jó érzés a mai napig, hogy 22 éves koromra saját keresetből saját autót vettem és saját lakást, persze a lakás egy részét hitelre, de most vagyok 27 éves és már nincs hitelem.

Egyedül értem el mindent az életbe és k u r v a büszke vagyok magamra.

Akinek csak úgy az ölébe hullanak a dolgok, nem tudnak megbecsülni semmit, hidd el.

Szeresd a szüleid és örülj neki, hogy az életre nevelnek.

Gratulálok 6 os!

Nagyon sajnálom amin átmentél!

De látod Isten adott az utadba ilyen gonosz embereket, hogy új utakat találj és fejlődj!

A jó emberek útja mindig ilyen nehéz, a kiválasztottaké, hogy fejlődjenek!