Hány éves kortól engednéd meg a gyerekednek, hogy lássa a nyílt koporsós temetésen a nagymamája hulláját?

Egyáltalán nem engedném gyereknek,és egészen biztosan nem lenne nyílt koporsós temetése se apámnak se anyámnak,vagy anyósomnak sem, vagy én sem mennék el rá.Felnőttnek sem való nemhogy gyereknek.

A nagyapámnak nyílt koporsós,falusi temetése volt, borzasztó volt látni,hogy hordták oda a kisgyerekeket,teljesen lesokkolt,még rémálmom is volt utána,pedig felnőtt voltam már.

Kizárt dolog, hogy én ezt hagynám,hogy nyitottan legyen felravatalozva.

Nálunk a nyitott koporsó azt jelenti, hogy le van takarva az elhunyt. Ergo csak az nézi meg, aki akarja. Nekem apámék mindig engedték. 7 éves voltam, mikor először voltam a dédipapa temetésén. Megnéztem. Apám vett fel, mert nem értem odáig. Szép volt, mintha aludt volna. Aztán 9 mikor nagybátyámén. Ő öngyilkos lett, mikor kiderült hogy beteg, de ő is csak mintha aludt volna. Később tizenévesen papa unokatestvérét nem engedték megnézni, őt csak egy rokon azonosította, senki más nem nézte meg, mert nagyon rosszul nézett ki. Aztán papa testvérét is megnéztem, hát mit ne mondjak, az első olyan volt, akit akkor megbántam. Később nem, mert nekem sosem az a kép ugrik be. Boncolták. De szörnyen nézett ki. Össze vissza volt kaszabolva a feje. Nem is értem, hogy lehet valakit így meggyalázni. Nagypapám nem nyitott koporsóban volt felravatalozva, de azonosítani nekem kellett. Vele végig ott voltam, persze hosszú betegség után nem olyan volt, mint betegsége előtt, de ő is úgy nézett ki a koporsóban, mintha csak aludna. Úgy is ment el, csendben elaludt. Még aznap is kijött enni, de már csak pár falatot evett, délután már ablakot nyitott, mert nem volt levegő, este mondta, hogy nagyon nincs jól, segítettem lefeküdni, majd felakadt a szeme. Kétszer még magához tért rövid időre, de már nem kommunikált senkivel, csak velem. Pont itt volt az orvos, bármit mondott, nem reagált rá. Ha én megismételtem, akkor válaszolt röviden. Ő is azt mondta, ne vitessük be. Én sem akartam, hisz segíteni nem tudtak rajta. Szerencsére nem fájt neki semmi, egyre ritkábban vette a levegőt, majd örökre megpihent. Ha őt nem láthatom, még nehezebb lett volna feldolgozni. Így sem sikerült még 2 év távlatából. Amíg nem volt eltemetve is kimentem hozzá egyszer.

Nem hülye a gyerek, vannak érzései, tudja mit akar. Ha csak "alszik", meg kell engedni. Ha pedig nagyon rosszul néz ki, akkor nem szokott nyitott koporsó lenni. Viszont azt sem értem, hogy akikkel nem volt olyan viszonyban az ember, azokat miért kell megnézni. Kismillió temetésen voltam ezen kívül is, de pl nagyszülők többi tesrvérével nem volt olyan szoros a kapcsolatom, hogy még utoljára látni akarjam. Vagy a szomszéd néni. Jóba voltunk, mikor elvitte a mentő, akkor természetesen ott voltunk, elbúcsúzott, tudta hogy nem jön haza. De nem is éreztem volna fairnek, ha odamegyek a gyerekei, unokáihoz, hogy én meg szeretném nézni. De mondom, nálunk a nyitott koporsó esetén is egy lepellel le van takarva az elhunyt, amit addig húznak le, míg valaki megnézi. Lehet, hogy rápillantottam volna a szomszéd nénire is, de nem megyek oda hozzá, nem érintem meg, stb. Ez a szűk család privát dolga.

8 évesen elvittek a dédimamám temetésére és még fel is emeltek a koporsó mellett. Nagyjából 3 hónapig voltak rémálmaim. Sokszor napközben már attól sírtam, ha eszembejutott, hogy este aludni kell.

Azóta se néztem meg senkit a koporsóban, pedig sajnos édesanyám is elhunyt.

28/N