Az baj, ha a kutyánkat cukibbnak találom a gyerekünknél? 27F

A "cukiság" az egy olyan tulajdonság, amit az ember a saját fejében lát, a valóságban nem is létező tulajdonság. Igazából egy emberi lényre és egy kutyára ránézve belőlem is csak utóbbi vált ki olyat, hogy cukinak találjam, szerintem eleve nem túl esztétikus lény ehhez az ember, se gyerekként, se felnőttként.

A cukiság szerintem is inkább állati tulajdonság, az embereknek viszont más jó tulajdonságaik vannak, nem feltétlenül a cukiságot kell szeretni az emberekben.

Bár az igazat megvallva, én azt vettem észre, hogy az ember általában pszichológiai alapon szeret/talál szépnek valakit vagy valamit.

Például az ember azért szeret egy gyereket, mert a sajátja. Ha más gyereke lenne, de ugyanúgy nézne ki, már nem is szeretné (annyira).

De nem csak gyerekkel, hanem a párjával is így van az ember; lehet, hogy tök ronda párja van, neki mégis ő a legszebb, csupán azért, mert a párja. Tehát az agya így fogja fel.

Még kutyával is, hiszen ott is jobban szereti az ember a saját kutyáját, mint a másét...

A lényeg, hogy pszichológiai oldalról közelítve "baj", hogy a kutyát találod cukibbnak (mert nem úgy fogja fel az agyad, hogy a gyereked a gyereked), viszont ha a gyerek és a kutya megjelenését vesszük alapul, tehát nem "vakít el" a saját agyad, akkor nem baj, hogy a kuytát találod cukibbnak.

Ez az én saját véleményem!

És mégis kit érdekel, hogy meleg vagy? Tipikus buz1, tényleg. Késztetést érzel hogy mindenkinek elmondd. Szerintem tetováld a homlokodra hogy "ratykó"

Amúgy meg szerintem nem baj. Sok embert ismerek, aki cukibbnak tartja az állatokat, mint a kisgyerekeket. A gyereket meg nem te csináltad, annyira nem kötődsz hozzá mint egy momzi aki "szerelmének" gondolja a gyerekét.

Teljesen normális, ahogy érzel.