Problémás elköltözés szülő miatt?

Sziasztok!

Párommal már több, mint 3 ève együtt vagyunk így nyílván eljött az ideje, hogy hamarosan összebútorozzunk, első körben egy albérletben, hogy lakva is megismerjük egymást. Ez az albérlet kb 50 km-re van a jelenlegi otthonomtól, nem olyan messze, de túl közel sincs. Viszont ott van édesanyám, akivel most jelenleg itt élek, és ő teljesen ki van emiatt akadva. Róla annyit kell tudni, hogy beteges, mindenféle problémái vannak már, szívével, magasvérnyomás, volt anno egy enyhe strokeja miegymás, de eljár 4 órában dolgozni és tud magáról gondoskodni. Nincs senkije se, nem tartja a kapcsolatot a családjával, két testvérem is elköltöztek az ország másik végébe, így csak én maradtam neki. Azt hajtogatja nekem, hogy hogy vagyok képes otthagyni őt, én csak magammal törődök, nem foglalkozok a beteg anyámmal stb stb mindenféle csúnya szavakkal illetve persze. Nem érti meg, hogy szeretnék egy tőle önnálló életet élni végre, egyébként sem a legjobb a kapcsolatunk, mert nagyon toxikus személyiség és rengeteg mindent tett már ellenem. Órákat utazok a munkahelyemre nap mint nap, mert ott ahol élek nincs munka, barátomhoz is utaznom kell, vagy ő utazik, kikészít a sok utazás, az otthoni környezetem egy fertő, utálom, érzem ahogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra épülök le mentálisan és tudom, hogy ennek a megoldása a költözés lenne, ha nem lenne senkim is mennék. És hiába mondom el mindezt neki, hiába érvelek a saját életem mellett, hogy szeretném élhetőbbé tenni, nem érti meg. Mintha a falnak beszélnék és csak saját magát nézi, az nem érdekli, hogy én érzem ahogy megyek tönkre. Meg persze szeretnénk tovább vinni a kapcsolatunkat a párommal, együtt kialakítani egy kis életet magunknak. Én megértem őt is, hogy fél a magánytól, mondtam neki, hogy gyakran meglátogatnám, bármi van fél óra alatt haza tudok menni, rugalmas vagyok és számíthat rám.

Ha elköltözök félek, hogy bármi kárt tesz magában, mert pszichésen is gondok vannak vele, vagy többet nem áll velem szóban. De magától a költözés napjától is félek, kinézem belőle, hogy hatalmas balhét csap, bezár a lakásba vagy akár nekem jön. A múltbéli dolgok miatt én rettegek a vele való konfliktusoktól, volt már olyan, hogy kizárt a házból, megkergetett késsel, nekem jött, de már szerencsére szed gyógyszert a pszichés gondjaira. Ettől függetlenül bennem van nagyon a félsz sajnos.

Mit tudnék tenni szerintetek, hogy ezt az egész költözés témát minél enyhébben át lehessen vészelni?

Ne haragudjatok, ha egy kicsit zavaros lett, nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat, mert annyi minden kavarog a fejemben.

Köszönöm előre is a válaszokat!

24/N