Problémás elköltözés szülő miatt?
Sziasztok!
Párommal már több, mint 3 ève együtt vagyunk így nyílván eljött az ideje, hogy hamarosan összebútorozzunk, első körben egy albérletben, hogy lakva is megismerjük egymást. Ez az albérlet kb 50 km-re van a jelenlegi otthonomtól, nem olyan messze, de túl közel sincs. Viszont ott van édesanyám, akivel most jelenleg itt élek, és ő teljesen ki van emiatt akadva. Róla annyit kell tudni, hogy beteges, mindenféle problémái vannak már, szívével, magasvérnyomás, volt anno egy enyhe strokeja miegymás, de eljár 4 órában dolgozni és tud magáról gondoskodni. Nincs senkije se, nem tartja a kapcsolatot a családjával, két testvérem is elköltöztek az ország másik végébe, így csak én maradtam neki. Azt hajtogatja nekem, hogy hogy vagyok képes otthagyni őt, én csak magammal törődök, nem foglalkozok a beteg anyámmal stb stb mindenféle csúnya szavakkal illetve persze. Nem érti meg, hogy szeretnék egy tőle önnálló életet élni végre, egyébként sem a legjobb a kapcsolatunk, mert nagyon toxikus személyiség és rengeteg mindent tett már ellenem. Órákat utazok a munkahelyemre nap mint nap, mert ott ahol élek nincs munka, barátomhoz is utaznom kell, vagy ő utazik, kikészít a sok utazás, az otthoni környezetem egy fertő, utálom, érzem ahogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra épülök le mentálisan és tudom, hogy ennek a megoldása a költözés lenne, ha nem lenne senkim is mennék. És hiába mondom el mindezt neki, hiába érvelek a saját életem mellett, hogy szeretném élhetőbbé tenni, nem érti meg. Mintha a falnak beszélnék és csak saját magát nézi, az nem érdekli, hogy én érzem ahogy megyek tönkre. Meg persze szeretnénk tovább vinni a kapcsolatunkat a párommal, együtt kialakítani egy kis életet magunknak. Én megértem őt is, hogy fél a magánytól, mondtam neki, hogy gyakran meglátogatnám, bármi van fél óra alatt haza tudok menni, rugalmas vagyok és számíthat rám.
Ha elköltözök félek, hogy bármi kárt tesz magában, mert pszichésen is gondok vannak vele, vagy többet nem áll velem szóban. De magától a költözés napjától is félek, kinézem belőle, hogy hatalmas balhét csap, bezár a lakásba vagy akár nekem jön. A múltbéli dolgok miatt én rettegek a vele való konfliktusoktól, volt már olyan, hogy kizárt a házból, megkergetett késsel, nekem jött, de már szerencsére szed gyógyszert a pszichés gondjaira. Ettől függetlenül bennem van nagyon a félsz sajnos.
Mit tudnék tenni szerintetek, hogy ezt az egész költözés témát minél enyhébben át lehessen vészelni?
Ne haragudjatok, ha egy kicsit zavaros lett, nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat, mert annyi minden kavarog a fejemben.
Köszönöm előre is a válaszokat!
24/N
Semmit. A felnőttek saját magukért felelősek. Anyád is, te is.
Hogy nem sikerült jól funkcionáló, normális családot összehozni, az nem a te hibád volt. Ő van gyerek szinten.
Na most, hogy te ebből mit vettél át, hat-e rád az érzelmi zsarolás, mert nem szereted magad, azt mi itt nem fogjuk tudni megjósolni.
Egy biztos, konfliktus mentes nem lesz, mert anyád érzelmileg elérhetetlen, mentális beteg. Velük nem lehet kommunikálni, mert egyszerűen nem látják a valóságot.
Ne hagyd magad érzelmileg zsarolni, egy szülő nem láncolhatja magához a gyerekét azért, mert neki nem tetszik az egyedül élés. Az Ő sorsáért nem Te vagy a felelős, nem Neked kell megoldani az életét.
Egyéblént anyukád miért csak Téged zsarol ezzel, a testvéreidtől miért fogadta el, hogy elköltöztek?
Sajnos régen valóban volt olyan szülői felfogás, hogy az egyik gyereknek otthon kell maradni velük, mert hát valakinek gondoskodni kell róluk idős korukban, de szerencsére ez a szemlélet már nem elfogadott.
(egy szülő)
A legjobb, amit tehetsz, hogy nem mondod el neki az új címedet. Ugyanis utánatok fog menni és élősködik rajtatok.
Ne engedj az érzelmi zsarolásnak, semmit nem fog csinálni magával. Ja és ne mondogasd neki, hogy ha hív akkor percek alatt ott leszel, mert az első naptól kezdve folyamatosan hívogatni és rángatni fog.
Nem kell magyarázkodni neki, azt se mondd el, melyik napon mész. Összecuccolsz, kész tények elé állítva szépen elindulsz az utolsó adag holmiddal és visszaadod neki a lakáskulcsodat. Ezzel tudatod vele, hogy nem mész már “haza” többet és csak akkor látogatod, ha otthon van.
Viszont ott van édesanyám, akivel most jelenleg itt élek, és ő teljesen ki van emiatt akadva - ez az ő baja, majd megérti és elfogadja, hgoy elköltözöl.
Felnőtt ember, nem a te dolgod pesztrálni, nem kell magyarázkodni, csak összecuccolsz és mész.
Nálunk az érzelmi zsarolás odáig fajult, hogy azt modta, felköti magát ha "egyedül hagyom". Megmutattam neki a legmasszívabb gerendát - hát erre, most mit csináljak?
Mit hitt? Nem költözök el még 25 éven át?
"Közöld a testvéreiddel a döntésedet és azt, hogy ők is vegyék ki a részüket a gondoskodásból"
A kérdező nem utasíthatja a testvéreit semmire, és abszurd is lenne azt várni, hogy a testvérei foglalkozzanak egy ilyen idegbeteg, késsel fenyegetőző toxic anyával, gondolom nem véletlenül költöztek jó messzire és tojnak az anyjuk fejére.
Kérdező!
Fogadd el, hogy ilyen anya jutott neked és engedd el a társadalmi nyomást, hogy "csakazanyád". Nem is kell otthon beszélni a költözésről, meg nem is tudom, mire vártok, vegyetek ki egy albérletet és ha ennyire félsz anyádtól, cuccolj el akkor, mikor nincs otthon. Akkor biztos nem megy neked.
Aztán döntsd el, akarod-e tartani a kapcsolatot vele (én nem tenném), de nem a te felelősséged, hogy él és mit tesz.
Ez a nő késsel kergetett, uramisten. Zárt osztályra kellett volna akkor utalni, nem pedig gyógyszerekkel kint hagyni a társadalomban. Sajnos bezárták a Lipótot.
Ne engedj a bűntudatkeltésnek, mert akkor élete végéig szipolyozni fog. Költözz el és kész. Anyádnak meg idővel keresni kelle egy jó elmeszociális otthont, ha gondozásra fog szorulni.
Az én anyám 84 éves és teljesen le van robbanva, évek óta nem tudja elhagyni a lakását. Pár km - re lakunk tőle, heti egyszer kétszer vásárolunk neki, segítünk amiben csak tudunk.
És tudod mit mond meg így, ilyen rossz állapotban is? Hogy éljük az életünket, és ha ő már nem tud lábra állni akkor bemegy az idősek otthonába.
Költözz el és éld az életed nyugodtan. Ha kell, telefonon ott leszel neki. Ha nem áll veled szóba többet, akkor ennek így is kellett lennie!
Ne hagyd hogy érzelmileg kizsigereljen.
Én is ugyanezt mondom a saját lányomnak amit anyum mond nekem.
Ne közöld vele előre, hogy mikor fogsz költözni. Az adott napon pakolj össze, és menj az új helyre. Ha félsz a balhétól, hívd oda a barátodat, gondolom támogatna. Címedet ne add meg neki.
Nem tesz kárt magában és szerintem se ígérd meg, hogy bármikor hívhat. Hetente felhívod, hogy hogy van és látni fogod, hogy nincs vele semmi baj. Ne engedj az érzelmi zsarolásnak, fenyegetődzésnek. Nem vagy felelős egy másik felnőtt emberért, aki el tudja látni magát.
Azért arra is gondolj, hogy mi lesz, ha a barátoddal nem fogtok jól kijönni. Legyen B terved meg lehetőleg pénzügyi tartalékod a későbbiekre.
Az enyém is kivolt, mikor elköltöztem 500 kilométerre. Később öngyilkosságot is megkísérelt.
De sosem tartott vissza, csak szomorú volt végtelenül, hogy elmegyek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!