Átnézte a fiókjaimat és elvitte a laptopomat, én vagyok irigy?

Anyukám és az új párja a hétvégén a lakásomban aludt, én a Balatonon voltam. Ő találta ki, hogy feljönnek, mennek-erre arra, múzeumba, színházba, strandra.

Már az gond volt, hogy kértem, a nappaliban aludjanak. A párját nem ismerem túl jól, párszor találkoztunk csak, nem akartam, hogy egy kb. idegen férfit az ágyamba fektessen. Kiakadt, hogy ők nem kutyák, hogy ne mehessenek a hálószobába és hogy nem fogja a kényelmetlen kanapén altatni a pasit (nem kényelmetlen, rendszeresen alszanak nálam barátok, barátnők, matrac is van a kanapéhoz).

Mikor hazaértem, jött az újabb sokk.

A dolgaim egy része átrendezve, elpakolva. Úgy, hogy konkrétan az éjjeliszekrényemben is rendet csinált, a cipőimhez is hozzá lett nyúlva, két dobozt, ami visszaküldéshez kellett volna, kidobott (igen, gond, mert így a 42 fokban mehettem dobozokat venni, visszaküldési lapokat nyomtatni). Viszont, ami a legjobban kiborított, hogy a megkérdezésem nélkül elvitték a régi laptopomat. Több, mint 10 éves, már be sem kapcsol, nem nagy érték. De még gimis koromban használtam, vannak rajta olyan képek, videók, amiket nem akarnék, hogy bárki lásson, főleg nem az anyám. Egy időben naplót is azon írtam. Pont ezért nem lett sem kidobva, sem megcsináltatva.

Az íróasztalon egyik fiókjában volt, egy halom papír alatt, ott kerestem valamit és tűnt fel, hogy a laptop nincs ott. Megnéztem a többi fiókban, semmi, és ezután jutott eszembe, hogy anya már korábban is kérte tőlem, mondván, "neki az jó lesz", de nem akartam odaadni, a rajta lévő dolgok miatt.

Felhívtam, hogy azt látták-e, mondja, hogy jaaaj igen, haza is vitték, mert majd a barátja elviszi valami ismerőséhez, hogy csinálja meg és neki az otthonra tökéletes.

Itt elszakadt a cérna, már alapból zavart, hogy ő itt pakolt, "rendet rakott", de ez, hogy a megkérdezésem nélkül elvisznek valamit, amin a személyes dolgaim vannak, sok volt. Mondtam, hogy akkor lehet kocsiba ülni még ma, és visszahozni, mert az okkal nem lett eladva/kidobva/nekiadva. Én 20 évig éltem az ő házában, az volt az otthonom, de sosem hoznék el onnan még egy könyvet sem a megkérdezése nélkül... Kérdeztem, hogy egyáltalán hogy akadt a kezükbe, mikor állítólag csak letörölte a port mindenhonnan, mert ez egy fiók alján volt? Hát ő már nem is tudja, csak meglátta és úgy megörült neki.

Mondtam, hogy jó, inkább veszek neki egy laptopot, de ezt hozzák vissza azonnal. Hát nem gondolom tán, hogy majd ők a kánikulában feljönnek Pestre, majd ha megyek haza, odaadja. Mondtam, hogy nem, most hozzák vissza, mert nem lesz még ott hetekig, hónapokig, hogy elfelejtődjön ez.

Végül elküldi holnap, de meg van sértődve, hogy én hogy viselkedek, 30x felhívtam ma lecseszni és ő biztos többet át nem lépi a küszöbömet, és hogy mennyire egy szemét, irigy gyerek vagyok, hogy azt sem adom oda, amit nem is használok... És hogy nem érdekli őt, mik vannak a laptopon, csak a Youtubeot nézné rajta, meg recepteket keresne. Ja, mint ahogy a cuccaim sem lettek átnézve.