Tényleg én vagyok a hibás ?

Szóval történetem ott kezdődik hogy van egy 30 éves barátom kisbabánk lesz meg s terhességem elejen vagyok . Napi szinten át megyünk az en családomhoz ha este van időnk ők is mindig örülnek nagyon jókat szoktunk beszélgetni.

A minap is így tettünk ám édes anyám egy melltartóba volt a házba így meg kértem ‘anyu légszi öltözz fel mert itt van a barátom is ne így lásson téged .

Erre en kaptam mindent csak jót nem ! Otthon volt nevelő apum és neki se tetszett anyu viselkedése . Anyu azt kiabálta hogy ő otthon van akkor miert ne lehetne melltartoba ( de esküszöm nektek kiestek a mellei ) stb stb … de viszont ott volt s baratom Es rohadt kellemetlenül éreztem. ! Na egy ilyen kis dologból jott a nagy dolog édes anyám többszörösen kiatkozta belőlem a kisbabamat mert mertem neki szólni hogy oltozzon fel csak egy pólóra. Azt mondta bárcsak hallna meg bennem a gyerek valamint legyen beteg Es egesz életembe szenvedjek Es o soha de soha nem akarja látni a babam amiért nem engedem neki hogy a saját otthonában melltartoban legyen . Vicces en egy 18 éves lany vagyok egyébként de szerintem az alap illem hiába a strandon is ezt látja a baratom ez teljesen mas szituáció . Mellesleg anyám nem egy öreg logó csecsű nő és itt kiemelném soha nem jutna eszembe féltekény lenni ra vagy valami de ezek után ? Hát màr csak arra tudok gondolni hogy a baratom kell neki és ezért akart elotte melltartoba lenni mer különben egy szó nélkül fel vette volna ! Full komoly a szituáció Es elég csunya veszekedés lett belole amiért a kisbabam a szájára vette szóval kérlek Csúfos kommentek hagyjanak Es csak az őszinte véleményeteket írjatok meg .

Ékezetek lehet nem mindenhol vannak bocsi a mai generációhoz tartozom .