Minden szülő így reagált volna, én voltam túl sok?

Nem, normális szülő nem így reagál.

Egyrészt bunkóság, hogy leszarják az örömödet, nem osztoznak veled benne.

Másrészt oké, 18 vagy, de számomra (szülőként mondom) furcsa, hogy ennyire ne érdekeljen valakit, mégis kivel randizgat a gyereke.

És ezt nem a mindent is ellenőrző szülői szemszögből mondom, mert az a másik véglet, de nekem ha a lányom találkozik valakivel, igenis meg szoktam kérdezni, ki az, honnan ismeri, pár szót mondjon már róla.

Én vagyok a 11., azt hiszem, félreértettetek. Mindenkinek van olyan, hogy valamire (vagy abban a pillanatban pont semmire) épp nem kíváncsi, nekem is. Sajnos ez olyankor is előfordul, ha a lányom valamit el akar mesélni, mert amúgy be nem áll a szája.

Tudom, hogy nagyon fontos, hogy elmondhassa, amit akar, ezért próbálok olyankor is figyelni rá. Nem akarok elszalasztani egy alkalmat sem, amikor mesél. De ő meg nem hülye, látja, valahogy érzékeli, hogy nem vagyok ott fejben.

Alapvetően az ilyen alkalmak nem szokták őt megrázni, pláne, hogy van heti egy délután, amikor tényleg csak mi ketten elmegyünk fagyizni/cukrászdába/akárhová, és ott teljesen az övé vagyok. Remélem, ez még sokáig így lesz, hiszen még csak 13.

Nem baj kérdező, majd egyszer megkérdezik tőled, hogy ugyan miért nem láttak már évek óta, nem is tudták, hogy házas vagy meg gyerekeid vannak, meg a húgodat se látták évek óta, mitől van ez? Majd te is csak tekerd fel a tv hangerejét…

Tipikus megkeseredett proli “szülők”, akiknek derogál a gyerek öröme. Sajnálom, hogy ennyire lelombozott ez téged, de hidd el, a húgoddal viszont érdemes erről beszélgetni, mert később őt sem fogja senki meghallgatni. Legalább azt tudja majd szegényke, hogy rád számíthat.

25-ös, nem kell szépíteni. Világosan leírtad a 11-ben, mit gondolsz erről.

Csak az a szomorú, hogy már egy 12-13 éves gyereknek is úgy kell léteznie, hogy anyukának nincs rá tíz perce, és ha baja van, mondja máskor, vagy másnap.

A gyerek sem hülye, megtanulja, hogy anyának "már megint" nincs rám tizenöt perce.

"Mindenkinek van olyan, hogy valamire (vagy abban a pillanatban pont semmire) épp nem kíváncsi, nekem is."

Én max arra nem, mikor arról van szó, hogy xy lányosztálytárs milyen ruhában jött, vagy milyen körmöt, hajat csináltatott. Lehet, szemét vagyok, de volt, hogy megmondtam a lányomnak, hogy ez nem érdekel (ahogy bizonyos dolgokon való filozofálgatások sem, sajnálom.)

Viszont a kérdésben szereplő dolog pont olyan, ami konkrétan a kérdezővel kapcsolatos.

És ha a gyerek olyan dolgokról kezd beszélni, ami VELE kapcsolatos, akkor mondjuk nálam nincs olyan, hogy nem érdekel/nem vagyok rá kíváncsi.

Max olyan, hogy éppen csinálok valamit, megkérem, várjon pár percet, míg befejezem, hogy tényleg tudjak rá figyelni.

Anyámék is ezt csinálták mindig

Semmit nem lehetett velük megbeszélni

Bezzeg 20 évesen elkezdtek volna parancsolni, hogy nem aludhatok a pasimnal, mert nem is ismerik szinte.(Nem is ismerhették, ha sosem voltak rá kíváncsiak.).

Szartam a fejükre

Elmentem hétvégére, és haza sem mentem többet csak a ruháimért.

Ennek már 15 éve, már a férjem az alany, és két gyerekem apja