Minden szülő így reagált volna, én voltam túl sok?
18 vagyok, otthon eddig nem nagyon beszéltem “szerelmi ügyekről”, mert nem igazán volt miről. Tegnap randim volt egy sráccal, már a harmadik, és hozott nekem virágot, egy nagyon nagyon szép csokrot. Elképesztően örültem neki. Ahogy hazaértem, boldogan mutattam otthon mindenkinek. Igazából még nem kaptam virágot és meg szerettem volna osztani ezt az örömöt egy kicsit. Apu annyit nyögött oda, hogy “nagy szám” ilyen unott hangon, anyunak mutattam, ő meg azt mondta, hogy a szobámba tegyem, ne az asztalra, ami egyébként érthető, de nem kérdeztek semmit, nem dicsérték meg, vagy nem tudom. A húgomnak tetszett, de ő 8 éves, minden színes és szép dolgot imád.:D
Én nagyon szívesen meséltem volna, de a szüleim mind a ketten inkább a meccset nézték (még csak a tegnapi ismétlését…), és észrevettem, hogy feleslegesen beszélek, mert lényegében nem is hallják. Biztosan soknak tartották a viselkedésem, de azt hittem ők is örülni fognak, és szívesen hallanának a srácról. Az este folyamán később sem lett téma, én meg nem akartam megint felhozni, mert láttam, hogy nem érdekli őket a dolog.
válasza:
válasza:11
Anyámnak is az volt a baja, hogy általában "abban a pillanatban pont nem érdekelte", amit el szerettem volna mondani.
Aztán már nem nyíltam meg, nem avattam be a dolgaimba. Így járt.
válasza: válasza:Ne reménykedj, hogy ez a hozzáállás változni fog, mert nem. Kezdd el megtanulni kezelni a helyzetet, mert ők ilyenek, szerintük tök normális magasról leszrni a gyerekük boldogságát.
Nálunk is ez a fajta nemtörődömség ment amíg otthon éltem, de még bőven utána is. Nekik édesmindegy, milyen eredményt értem el, boldog voltam-e, elintézték egy odavetett unott "oké és?" - szintű válasszal.
Megtanultam elég hamar, hogy ne mondjak el nekik semmit, mert minek. Magasról tojják le.
válasza: válasza:11-es, anyámék is dettó ez volt "épp akkor nem érdekel", mondjam máskor.
Bocs, nem mondom máskor. Hogyha nincs kics.szett ÖT darab perc a gyerekre, akit TE akartál, nem ő kérte hogy világra jöjjön, akkor minek szülsz?
Szánalmas.
Persze, még a gyerek keresse a szülő kegyeit, na, elmondhatom, vagy "most épp megint nem érdekli".
Aztán az ilyen szülő csodálkozik a legjobban, amikor a gyereke már semmit nem mond neki - hiszen megtanulta, hogy minek?
válasza: válasza:Normális szülő boldogan hallgatott volna meg téged.
És megtisztelőnek érezte volna, hogy beavatod őt ezekbe.
Üdv, egy kétgyerekes apa.
válasza:Nálunk hasonlóan volt. Örömeim, bánataim, terveim, céljaim, kapcsolatom soha nem érdekelték őket. Még apu úgy-ahogy, ha éppen olyan kedve volt, de anyu mindig lepattintott.
Most már vén sz@r, 80 éves (én sem vagyok már fiatal), most persze csodálkozik, hogy miért nem mondtam, hogy lecseréltük az autót, miért nem mondtam, hogy új állásom van, miért nem mondtam, hogy a lányunoka (mármint a lányom) az óceán túlsó partjára megy egyetemre?
Na, miért? (Most már törleszkedne, csak nekem nincs kedvem.) Amire ez jó volt, az az, hogy én soha nem voltam ilyen a lányommal, hanem pont ellenkezőleg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!