Mit szólnál ahhoz, ha édesanyád ezzel állna elő?
Ketten vagyunk testvérek, édesanyánkkal nagyon jó a kapcsolatunk, már nagyon réged elváltak apámmal, apám elhunyt. Édesanyánk világ életében Budapesten élt, jelenleg 70 éves, mi pedig túl a negyvenen. Már érződik rajta a kor, nagyon lassan ugyan, de érzi ő is, hogy kevesebbet bír, bármennyire is szeretne még aktív lenni, ugyanis egy percre nem bír leülni, mindig is ilyen volt. Élete a munka, nyüzsgés, mindig újítani valamit, állandóan teli tervekkel. Ehhez nagyon jól jött neki mindig is Budapest, hiszen itt minden elérhető távolságban van, illetve mi, a gyerekei és az összes többi rokona élhető távolságban van. A boltok konkrétan a háza mellett vannak, bármikor le tud ugrani bármelyik nagyobb élelmiszerboltba vagy plázába, ha olyanja van. Korából adódóan (is) próbálunk neki segíteni, amiben csak tudunk, főleg a nagyobb dolgok bevásárlásában, hogy ne kelljen cipekednie.
Nemrég azonban a semmiből közölte, hogy ő már nem akar Budapesten élni, amivel önmagában nem lett volna gond, de nagyjából a világ végére szeretne költözni. A testvéreméktől 200 km-re, tőlünk kb. 100 km-re. Nem ismer ott senkit, nincs egy normális bolt a településen, de talán még orvos sem. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy mi a bajunk ezzel. Ezt próbáltuk vele finoman megértetni, főleg hogy a budapesti lakása nemrég lett felújítva, szép modern, de az árán egy jóval rosszabb állapotú házat akar megvenni. Nem is egyet, mert amiket eddig mutatott, mindre sokat kéne még költeni. Természetesen az ő pénze, nem szólunk bele, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a korát és az állapotát, ami nyilván romlani fog, ahogyan múlik az idő és ilyen távolságban nem tudunk majd "átugrani" hozzá, ha valami gond van. Plusz nagyon féltjük, hogy hogyan fog boldogulni egy kertes házban, egyedül. Sem a rokonok, sem a barátai nem értjük, hogy miért akar mindenkitől távol élni egy eldugott faluban. A baj az, hogy még megindokolni sem tudja, nevetséges indokokat mond, ha kérdezzük. (pl. hogy ott közel van a strand vagy hogy ott zuhanyzó van és azt jobban szereti, mint most a lakásban a kádat).
Azt szeretnénk, hogy boldog legyen és azt mondja, ő most ettől érezné magát boldognak, de mi már előre látjuk, amit ő nem. Egy társasági, folyton izgő-mozgó embernek szerintünk ez nem való. Ráadásul eddig is panaszkodott, hogy keveset találkozunk (átlagosan havi egyszer tud összejönni az egész család) ezután még ennyit sem fog látni minket.
Volt már valaki ilyen helyzetben? Mit tehetnénk, hogy ne érezze azt, bele akarunk szólni az életébe, csak féltjük!?
válasza:Szerintem is orbitális baromság. Azért azt nem árt megmondani, hogy minden sóhajtására nem fogtok tudni ugrani.
Én nem lennék nyugodt.
válasza:Derítsétek fel együtt a helyet, ha lehet, töltsetek ott vagy a közelben egy pár napot, beszéljetek őszintén.
Jót mond a 3-as, lehetne először bérelni ott valamit, hogy kipróbálja. Nem kell feltétlenül mindent rögtön eladni és otthagyni.
válasza:"Mit tehetnénk, hogy ne érezze azt, bele akarunk szólni az életébe, csak féltjük!?"
Sok válasz született, de úgy érzem, ezt a mondatot mindenki figyelmen kívül hagyta. Egy felnőtt ember - a saját édesanyád - életében nem próbálhatsz semmit meghatározni anélkül, hogy az beleszólás lenne. Az "először bérelni kell, mondd meg neki, hogy ez baromság, stb." mind ebbe a kategóriába tartozik.
Kérdező, minden attól függ, hogy milyen viszonyban vagytok édesanyáddal. Ha korábban is közvetlen volt a kapcsolat, - úgy értem, akár apróbb dolgokat is megosztottatok egymással - akkor nem fogja furcsának találni a kérdést, hogy "Miért pont oda?". Lehet, hogy van egy barátnője, aki áradozott arról a faluról, vagy látta egy TV-műsorban, és beleszeretett a tájba. Viszont az, hogy az eddigi kérdéseitekre ilyen marhaságokat válaszolt, hogy pl. mert ott zuhany van, arra utal, hogy beleszólásnak értékelte már a kérdéseket is. Az egyetlen megoldás az lehetne, hogy próbáltok javasolni neki kertes házat egy nem olyan távoli, és némileg jobban ellátott faluban. Ha nem a konkrét környékhez ragaszkodik, csak a kertes házhoz, talán meg tudjátok győzni, hogy nem csak ott van kertes ház és strand (meg zuhanyzó).
válasza:Biztosan próbálnék rá hatni. Ha 40 éves lenne, pont nem izgatna, költözzön vidékre, persze, de könyörgöm, 70!
Mi nemrég költöztettünk haza rokont, mert 83 évesen már nem képes egyedül ellátni magát.
65 évesen még lazán ment neki, aztán beteg lett, és muszáj volt a családhoz költözni, mert elesett, nem is egyszer, nem maradhat többé felügyelet nélkül - otthonba nem akar menni.
Kérező szép szép, hogy anyukád aktív, de jó lenne, ha megértené, hogy nem fiatal és ha elmegy a világ végére egyedül marad, mert ti nem tudjátok minden 3. nap meglátogatni.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Jogosítványa és autója nincsen. A falut azért nézte ki magának, mert évente kétszer oda jár fürdőzni és ezt gyakrabban szeretné megtenni, ez volt a legerősebb indok.
Pont ez a bajom, amit az egyik válaszoló írt, hogy most még aktív (bár már most is vannak jelek, hogy múlik az idő, pl. egyre jobban fáj a lába) de ki tudja, mi lesz pár év múlva? Sajnos, egy idő után már kevés az, hogy van benne akarás az aktivitásra, ha a teste már nem engedi.
Illetve, ami talán a legnagyobb gond, hogy most rettentően elkezdett ezirányban kapkodni. Semminek nem néz utána, nem kérdezi meg az ingatlanost semmiről, meglát egy házat és azonnal kell neki, mindegy, hogy milyen állapotban van.
Az a baj, hogy pontosan tudja, hogy a család hogyan vélekedik erről. Nem arról, hogy menni akar a panelból, az rendben van; hanem a megoldás borzalmas, hogy már bármibe beleugrana, csak mehessen onnan. És minden apróságot meg szokott velünk beszélni, ezt mégis az utolsó pillanatban közölte. Sőt, az utolsó utániban, hiszen lefoglalózott egy olyan házat, amiről az ég világon semmit nem tudott, csak látta képeken és eldöntötte, hogy az jó. De hogy szerkezetileg milyen állapotban van, milyenek a szomszédok, a környék, semminek nem nézett utána, csak gyorsan letette a foglalót. Próbáltuk neki finoman elmagyarázni, hogy ez óriási felelőtlenség, hiszen a jövőjéről van szó, pláne úgy, hogy világ életében egy spórolós, mindent jól átgondoló ember volt. Aztán kiderültek olyan dolgok a házról, ami miatt visszalépett és bukta a foglalót. Ezzel van a legnagyobb problémánk, nem azzal, hogy kertet szeretne.
Egy kiegészítés még a kérdésemhez: Pár éve vidékre költözött a párjához, nagyjából fél évig bírta és visszaköltözött Pestre, mert azt mondta, megbolondul az unalomtól.
válasza:Kérdező, meg van ő már bolondulva egyébként is.
Én beszélnék a háziorvosával, hogy hogyan lehet gondnokság alá vetetni.
Egyértelmű, hogy szellemileg már nem teljes értékű.
válasza: válasza: válasza:Én írtam ezt.
Hát, te tudod....
Aki milliós foglalót tesz le egy olyan házért, amit személyesen nem is látott, csak képeken, azt én nem nevezném normálisnak; de lehet, hogy a normalitás orvosi határa ennél sokkal lejjebb van.
Akkor viszont közöld vele, hogy ezek az ő döntései, és ti nem fogjátok kihúzni a csávából, ha nem hallgat rátok és csinálja a hülyeségeit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!