Hogy költöztetek el otthonról, akiket a szüleik semmiben se támogattak?
Tehát van egy nagyon rossz családi háttér, amiben nem neveltek, nem tanítottak meg szocializálódni, lehetőséget nem adtak hogy tovább tanulj, fizikailag és pszichésen is ment a cirkusz veled szemben. Szóval a fizetésed épp hogy eléri az átlagot, barátaid, kapcsolataid nincsenek. Tettem félre pénzt, dolgoztam, de az kevés egy lakáshoz. Őszintén én barkivel beszélgettem szinte kivétel nélkül kaptak bármilyen támogatást a családjuktól. Esküvőre, lakásra, tovább tanulásra, közös családi programokra vagy bármire. Egyedül az albérlet drága a fizetésem fele rámenne. Amugyse merek pénzt költeni semmire, nyaralni se voltam évek óta. Lehet én vagyok életképtelen, de egyszerűen nem értem mások hogy élnek meg hogy vesznek lakást és hogy utazgatnak stb. Egyáltalán van esély ebből valaha is kijutni pénzügyileg/ mentálisan? Úgy érzem hogy teljesen megakadtam és nincs tovább és nem 17 éves vagyok sajnos. Amúgy anyámmal lakom egy ,, putriban’’.
Az értelmes válaszokat előre is köszönöm! Őszintén nem tudom hol rontottam el .
Nem volt rossz gyerekkorom, tanultam némi pénzügyi kultúrát és támogattak (otthon lakhattam, eltartottak), amíg egyetemre jártam, államilag támogatott szakra. A kezdő fizetésem nevetséges volt, de még otthon laktam és félretettem pár hónapig, aztán felköltöztem Budapestre egy lapattant albérleti SZOBÁBA, amire kb. elment a teljes megtakarításom. :)
Oké, volt egy hónap átmenet kb. amíg haveroknál laktam és onnan jártam már Pestre dolgozni (a szüleim vidékiek), ezzel párhuzamosan kerestem kiadó szobát.
2 évig éltem így kb. napról napra, aztán lett egy párom, idővel ő lett a "lakótársam", a fizetésem is szép ütemben növekedett, másodállást is vállaltunk mindketten. 1,5 év után beleugrottunk egy közös lakáshitelbe még viszonylag jókor. Azóta azt a lakást eladtuk és vettünk egy családi házat az agglomerációban, lassan ez is tehermentes.
Nyilván könnyebb lett volna segítséggel, de ígysem panaszkodom. Az nagyon sokat dobott rajtunk, hogy párban kezdtünk boldogulni, tudatosan és már nem külön-külön.
Nem értem a kérdést.
Általában azok szoktak legelőször elmenni otthonról, ahol egy bántalmazó kiálhatatlan nem támogató családi háttér van.
Dolgoznak, van munkájuk, kivesznek egy albit vagy szobát.
Elmentem dolgozni és amikor összegyűlt x összeg, betársultam két másik lány mellé egy albérletbe (külön szoba).
Bárhol jobb volt, mint otthon :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!