Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogy költöztetek el otthonról,...

Hogy költöztetek el otthonról, akiket a szüleik semmiben se támogattak?

Figyelt kérdés

Tehát van egy nagyon rossz családi háttér, amiben nem neveltek, nem tanítottak meg szocializálódni, lehetőséget nem adtak hogy tovább tanulj, fizikailag és pszichésen is ment a cirkusz veled szemben. Szóval a fizetésed épp hogy eléri az átlagot, barátaid, kapcsolataid nincsenek. Tettem félre pénzt, dolgoztam, de az kevés egy lakáshoz. Őszintén én barkivel beszélgettem szinte kivétel nélkül kaptak bármilyen támogatást a családjuktól. Esküvőre, lakásra, tovább tanulásra, közös családi programokra vagy bármire. Egyedül az albérlet drága a fizetésem fele rámenne. Amugyse merek pénzt költeni semmire, nyaralni se voltam évek óta. Lehet én vagyok életképtelen, de egyszerűen nem értem mások hogy élnek meg hogy vesznek lakást és hogy utazgatnak stb. Egyáltalán van esély ebből valaha is kijutni pénzügyileg/ mentálisan? Úgy érzem hogy teljesen megakadtam és nincs tovább és nem 17 éves vagyok sajnos. Amúgy anyámmal lakom egy ,, putriban’’.

Az értelmes válaszokat előre is köszönöm! Őszintén nem tudom hol rontottam el .


júl. 4. 00:12
1 2 3
 1/27 anonim ***** válasza:
89%

Mi ketten a tesómmal egyidőben költöztünk el, sikerült találni olyan kiadó lakást, aminél nem volt kaució, De voltak olyan hirdetések mindig is, ahol csak egy havi kauciót kértek, akár szobáról, akár lakásról volt szó. Tehát, ha nem találtunk volna kauciómenteset, akkor is el tudtunk volna költözni, csak kicsit később. Mert ekkor már Pesten dolgoztunk, csak épp ingáztunk, vonatoztunk minden nap, tehát tettünk félre.

Aztán külön mentünk, mert csak egy évre volt kiadó a lakás. Ahogy ez letelt, egy szobát béreltem egy idős néninél. Nálam szóba se került az, hogy egy teljes lakást béreljek, erre nem is volt pénzem soha. Ha lett is volna se választottam volna ezt, hiszen többet lehet úgy félretenni, ha csak egy szobád van. Utána is lakótársakkal laktam mindig is. Ahogy több barátom, ismerősöm is. Egy csomó fiatal lakott/lakik így.

Aztán kijöttem külföldre dolgozni hitelből, de azt már rég visszafizettem.

júl. 4. 00:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/27 anonim ***** válasza:
89%

Kettőnk helyzete szerintem nagyon hasonló. Túlságosan is.

Apám linkóci, alkoholista, elváltak, párszor ha láttam. Anyám önző, kb csak megszült aztán nem igazán érdekeltük mi a két gyereke. Talán még az első pár évben, míg kicsik voltunk. Nagyszülőkkel összeköltözés. Öregapám is alkoholista volt, állandó cirkusz ment a családban. Történtek borzalmas dolgok, amiről inkább nem beszélnék. Emellett nekem meg volt a saját magam baja, depresszió, önelfogadási nehézségek, betegségek, és még sorolhatnám.

Gyakorlatilag a húszas éveim azzal teltek, hogy feldolgozzam ezeket a dolgokat. Dolgoztam, a szülői házban laktam ami szintén egy putri kb.

Mondanom sem kell, komolyabb anyagi támogatásra nem igazán számíthattam senkitől. Jelenleg 30-as éveim elején vagyok, és egy rokonommal költöztem össze két három évre, utána el tudok menni bérelni egy lakást. De ehhez nagyon sok erő kellett, hogy ezt a rengeteg mindent elviseljem.

Viszont mostanában érzem azért, hogy pozitív irányba megy talán az életem.

És bár a fejedből sosem tudod kitörölni, amik történtek, de idővel enyhül.

És már les.rok mindent. Igyekszem normális döntéseket hozni, tanulok munka mellett, és így talán képes leszek fenn tartani magam egyedül, és kb 35 évesen külön menni mindenkitől.

Sok erőt és kitartást kívánok neked!

júl. 4. 00:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/27 anonim ***** válasza:
81%

Mindig jól tudtam bánni a pénzzel. Ahogy lehetett, szereztem vezetői engedélyeket, autót, motort, mindent amit szerettem volna, és ezeket mind saját keresetből. Nem buliztam sokat, nem csesztem el a pénzemet hülyeségekre. 26 évesen összeköltöztem barátnőmmel egy albérletbe, de vége lett egy idő után a kapcsolatnak, de én továbbra is finanszíroztam egyedül az albit, kaját, járművek fenntartását, stb. Jó, anyum néha adott ételt, ha valamiből sokat csinált, de ez igazából nem befolyásolja az önfenntartásomat. Saját lakásom valószínűleg nem lenne, ha nem örököltem volna. Szülők elváltak, egyetlen örökös voltam apám házára, aki sajnos idő előtt elment. Azt a házat eladtam, és abból vettem egy saját lakást. Jutott is, maradt is. Bár nem volt rossz ötlet előre gondolkodni, a lakás vásárláshoz fel tudtam használni a 8 éve futó lakástakarékomat.

Neked egy jobban fizető állás kéne, vagy vállalj másodállást, és próbálj meg különköltözni egy albérletbe. Nyugaton a fiatalok is főleg albiban vannak, elég kevésnek van saját lakása.

júl. 4. 00:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/27 anonim ***** válasza:
89%
Én elmentem olyan helyre dolgozni ahol biztosítottak munkásszállást és a fizumból kb 40 ezret vontak le a szállás díjára. Ezzel összetudtam spórolni 1 év alatt annyi pénzt hogy találjak normális lakást, kaucióval, és ha kell tudjak bele venni pár dolgot, mosógépet, bútort ilyesmiket, ami kellhet. Ezzel tudtam ezt így megoldani. Igaz nagy áldozatokat hoztam mert csak olyat találtam ami a lakhelyemtől 200 km-re volt legközelebb, de mivel otthon pokolian rossz volt a szüleimnél így mielőbb menni akartam és jól is tettem. Ahol vagyok most már több munkahelyem volt, más más pozíciókat próbáltam ki, tanultam is közben, lett egy valamire való szakmám is, mivel így 1 év alatt ameddig szállón voltam összetudtam szedni annyit hogy legyen miből elindulni, meg lettek itt új barátaim is akik szintén segítettek pár apróságban. Meg jött mellém lakótárs akivel megosztottuk a költségeket és ez hatalmas spórolás volt nekem. Na meg persze sokat jártam alkalmi munkákra, igaz hogy a 20-as éveim nagy része munkával telt, de úgy gondolom megérte mert jó helyen vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, nem stresszelek már szinte semmin, nyugodtan, jól alszom és ez mindenképp jó. Meg volt egy megmagyarázhatatlan betegségem, időnként szúrásokat éreztem a hátamon meg a mellkasomban, ezek mind akkor szűntek meg amint kitörtem az otthoni pokolból és eljöttem ide. Szálláson mondjuk szerencsém volt hogy csak egy emberrel kellett a szobán osztozni, de full normális volt. Nem voltunk barátok, meg annyira jóban sem, de tiszteltük egymást, nem csesztettük a másikat, elvoltunk.
júl. 4. 00:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/27 anonim ***** válasza:
88%
Próbálj meg másokkal közös albérletet keresni. Nem ideális, de leírtak alapján jobb, mint otthon. Munka mellett is tudsz tanulni. Az első szakma, diploma ingyenes. Vagy esetleg kimész pár évre külföldre dolgozni.
júl. 4. 01:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/27 anonim válasza:
92%

5-ös jól mondja, próbálj meg betársulni valahová, alberlet.hu oldalon régebben sok lakótársat keresünk hirdetés volt fent.

Ahhoz képest, hogy azt írtad, alig neveltek, teljesen kultúráltan, összeszedetten írsz.

Szinte szégyellem, hogy engem mennyit segítettek a szüleim, én meg hitelt vettem fel a házra, hogy majd jólmenő vállalkozásunk lesz, de jól átvert a társam, szerencsére sikerült visszafizetni.

Fel a fejjel és próbálj új ismerettséget, barátokat szerezni.

júl. 4. 03:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/27 anonim ***** válasza:
90%

Kortól függetlenül iratkozz be egy nappali egyetemi képzésre, igényelj kollégiumi szobát, tök olcsón megúszod.

Onnan betudsz járni dolgozni, és tudsz annyit félretenni, hogy elmenj albérletbe.

júl. 4. 07:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/27 anonim ***** válasza:
89%

Lehetőségek:

1.szobát bérelsz

2.olyan állást keresel, ami lakhatást biztosít.

3.külföldre mész dolgozni.

4.eltartásit kötsz gondozással (ez azért elég meredek)

5.olyan partnert találsz, akinél lakhatsz

júl. 4. 07:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/27 anonim ***** válasza:
82%
Megfogtam a maradék félretett pénzem (amit apám nem lopott el) a ruháimat és a barátomhoz költöztem. Ott laktam 5-6 hónapot (talán annyit sem) ameddig tudtam annyit gyűjteni, hogy egy kis szoba konyha albérletet tudjak kivenni. Persze, könnyebb volt, mert ketten fizettük és nem volt drága, 60 volt a kaució, és 30 maga a bérleti díj, 18 a villany, 2500 a víz, gáz nem volt, + 3 havonta kellett szippantós kocsit hívni, de megoldottuk addig amíg nem tudtunk nagyobb helyre költözni.
júl. 4. 07:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/27 anonim ***** válasza:
87%
Úgy sikerült elköltöznöm, hogy a rossz családi háttérből egy bántalmazó kapcsolatba menekültem (persze 19 évesen ezt még nem ismertem fel...) Kulimunkát végeztem éveken keresztül, de mellette spórolással megcsináltam 2 szakmát. Sikerült munkahelyet váltanom. Megerősítettem magam, hogy kilépjek a szár kapcsolatból. Nagymamámhoz költöztem (borzasztó volt vele élni, de sok rossz közül ez volt a kevésbé rossz). Nyilván nem kellett annyit fizetnem, mint egy albértletben, így a spórolt pénzből fősikolára mentem munka mellett. 3 évvel később meglett a diplomám, nőtt a fizetésem és ki tudtam venni egy albérletet. Nem sokkal később megismerkedtem a férjemmel, és közösen (igaz, hitellel) tudtunk venni egy lakást. Ez így mind 30 éves koromra valósult meg. Nem volt könnyű, nem volt gyors, de szinte segítség nélkül tudtam elérni, és büszke vagyok arra, hogy kitörtem.
júl. 4. 07:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!