Hogy költöztetek el otthonról, akiket a szüleik semmiben se támogattak?
Tehát van egy nagyon rossz családi háttér, amiben nem neveltek, nem tanítottak meg szocializálódni, lehetőséget nem adtak hogy tovább tanulj, fizikailag és pszichésen is ment a cirkusz veled szemben. Szóval a fizetésed épp hogy eléri az átlagot, barátaid, kapcsolataid nincsenek. Tettem félre pénzt, dolgoztam, de az kevés egy lakáshoz. Őszintén én barkivel beszélgettem szinte kivétel nélkül kaptak bármilyen támogatást a családjuktól. Esküvőre, lakásra, tovább tanulásra, közös családi programokra vagy bármire. Egyedül az albérlet drága a fizetésem fele rámenne. Amugyse merek pénzt költeni semmire, nyaralni se voltam évek óta. Lehet én vagyok életképtelen, de egyszerűen nem értem mások hogy élnek meg hogy vesznek lakást és hogy utazgatnak stb. Egyáltalán van esély ebből valaha is kijutni pénzügyileg/ mentálisan? Úgy érzem hogy teljesen megakadtam és nincs tovább és nem 17 éves vagyok sajnos. Amúgy anyámmal lakom egy ,, putriban’’.
Az értelmes válaszokat előre is köszönöm! Őszintén nem tudom hol rontottam el .
Mi ketten a tesómmal egyidőben költöztünk el, sikerült találni olyan kiadó lakást, aminél nem volt kaució, De voltak olyan hirdetések mindig is, ahol csak egy havi kauciót kértek, akár szobáról, akár lakásról volt szó. Tehát, ha nem találtunk volna kauciómenteset, akkor is el tudtunk volna költözni, csak kicsit később. Mert ekkor már Pesten dolgoztunk, csak épp ingáztunk, vonatoztunk minden nap, tehát tettünk félre.
Aztán külön mentünk, mert csak egy évre volt kiadó a lakás. Ahogy ez letelt, egy szobát béreltem egy idős néninél. Nálam szóba se került az, hogy egy teljes lakást béreljek, erre nem is volt pénzem soha. Ha lett is volna se választottam volna ezt, hiszen többet lehet úgy félretenni, ha csak egy szobád van. Utána is lakótársakkal laktam mindig is. Ahogy több barátom, ismerősöm is. Egy csomó fiatal lakott/lakik így.
Aztán kijöttem külföldre dolgozni hitelből, de azt már rég visszafizettem.
Kettőnk helyzete szerintem nagyon hasonló. Túlságosan is.
Apám linkóci, alkoholista, elváltak, párszor ha láttam. Anyám önző, kb csak megszült aztán nem igazán érdekeltük mi a két gyereke. Talán még az első pár évben, míg kicsik voltunk. Nagyszülőkkel összeköltözés. Öregapám is alkoholista volt, állandó cirkusz ment a családban. Történtek borzalmas dolgok, amiről inkább nem beszélnék. Emellett nekem meg volt a saját magam baja, depresszió, önelfogadási nehézségek, betegségek, és még sorolhatnám.
Gyakorlatilag a húszas éveim azzal teltek, hogy feldolgozzam ezeket a dolgokat. Dolgoztam, a szülői házban laktam ami szintén egy putri kb.
Mondanom sem kell, komolyabb anyagi támogatásra nem igazán számíthattam senkitől. Jelenleg 30-as éveim elején vagyok, és egy rokonommal költöztem össze két három évre, utána el tudok menni bérelni egy lakást. De ehhez nagyon sok erő kellett, hogy ezt a rengeteg mindent elviseljem.
Viszont mostanában érzem azért, hogy pozitív irányba megy talán az életem.
És bár a fejedből sosem tudod kitörölni, amik történtek, de idővel enyhül.
És már les.rok mindent. Igyekszem normális döntéseket hozni, tanulok munka mellett, és így talán képes leszek fenn tartani magam egyedül, és kb 35 évesen külön menni mindenkitől.
Sok erőt és kitartást kívánok neked!
Mindig jól tudtam bánni a pénzzel. Ahogy lehetett, szereztem vezetői engedélyeket, autót, motort, mindent amit szerettem volna, és ezeket mind saját keresetből. Nem buliztam sokat, nem csesztem el a pénzemet hülyeségekre. 26 évesen összeköltöztem barátnőmmel egy albérletbe, de vége lett egy idő után a kapcsolatnak, de én továbbra is finanszíroztam egyedül az albit, kaját, járművek fenntartását, stb. Jó, anyum néha adott ételt, ha valamiből sokat csinált, de ez igazából nem befolyásolja az önfenntartásomat. Saját lakásom valószínűleg nem lenne, ha nem örököltem volna. Szülők elváltak, egyetlen örökös voltam apám házára, aki sajnos idő előtt elment. Azt a házat eladtam, és abból vettem egy saját lakást. Jutott is, maradt is. Bár nem volt rossz ötlet előre gondolkodni, a lakás vásárláshoz fel tudtam használni a 8 éve futó lakástakarékomat.
Neked egy jobban fizető állás kéne, vagy vállalj másodállást, és próbálj meg különköltözni egy albérletbe. Nyugaton a fiatalok is főleg albiban vannak, elég kevésnek van saját lakása.
5-ös jól mondja, próbálj meg betársulni valahová, alberlet.hu oldalon régebben sok lakótársat keresünk hirdetés volt fent.
Ahhoz képest, hogy azt írtad, alig neveltek, teljesen kultúráltan, összeszedetten írsz.
Szinte szégyellem, hogy engem mennyit segítettek a szüleim, én meg hitelt vettem fel a házra, hogy majd jólmenő vállalkozásunk lesz, de jól átvert a társam, szerencsére sikerült visszafizetni.
Fel a fejjel és próbálj új ismerettséget, barátokat szerezni.
Kortól függetlenül iratkozz be egy nappali egyetemi képzésre, igényelj kollégiumi szobát, tök olcsón megúszod.
Onnan betudsz járni dolgozni, és tudsz annyit félretenni, hogy elmenj albérletbe.
Lehetőségek:
1.szobát bérelsz
2.olyan állást keresel, ami lakhatást biztosít.
3.külföldre mész dolgozni.
4.eltartásit kötsz gondozással (ez azért elég meredek)
5.olyan partnert találsz, akinél lakhatsz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!