Saját magamnak keresem meg a pénzem és még ebbe is beleszól anyám, ez normális?

Ne mondd el mennyid van!

Jó tanács: később sem kell orrukra kötni mennyi a félre tett pénzed!

Én is hallgatom még 33 évesen is, hogy jaj mire költöm, jaj elverjük a pénzt, miért nem tudunk spórolni jobban? Anyám nagy spórolós. Én se szóróm a pénzt mivel nem azt láttam gyerekkorban sem, de nehogy már semmit se vegyek, csak a létszükség meg minden forintot tegyem félre. Csináltam egy időben, 2 évig. Kevesebbet kerestem akkor, semmit sem vettem magamnak, csak tettem félre folyamatosan. Csak számokat láttam. Gyűlt gyűlt, de azt éreztem, hogy ez így elég sivár mégis, hogy egy csokit nem akartam venni magamnak, mert az kiadás...

Anyának minden felesleges kiadás amúgy. A nyaralás, egy ruha, egy ebéd, akármi is. Egyedül él, megértem hogy spórol meg megnézi az árakat stb, de ő meg már nagyon... túlon túl tudja. De én meg kicsit lazább lettem, mint voltam. Azt szoktam mondani, amíg nem kérek kölcsön senkitől, addig senki nem szólhat, hogy mire költök. Nem vagyok pénz szórós fajta hála nekik.

1: ne mondd el, mennyit kerestél.

2: felnőtten szóba se kell állni vele önellátó korodban...

4, ilyen voltam én is, dolgoztam heti 6-7 napot, kuporgattam, nem mentem sehova, nem volt senkim. Depressziós lettem, és mivel a pénz miatt szorongtam, nem mertem otthagyni azt a borzalmas munkahelyet ahol nem is kerestem jól. De ugye "munkahelyet meg kell becsülni, munkára nem szabad nemet mondani".

De aztán rájöttem, hogy pénzt mindig lehet keresni, de az életemet nem kapom vissza. Ha van életed, néha bemet mondassz, jobban jársz anyagilag is, meg tisztelnek is mert nem csak csemdben bólogatsz.

Van egy vésztartalékom, de ilyen infláció mellett jobban jár az ember ha emlékekbe, tanulásba fektetni. Már nem félek válatni, vannak hobbijaim, barátaim, párom.