Szerintetek mit csináljak?
Teljesen tanácstalan vagyok.
Általában elég sűrűn vagyunk a szüleimnél, hogy minél többet lássák az unokájukat, meg olyankor anyukám elég sok mindenben besegít, szóval én is tudok egy picit pihenni/kikapcsolódni. Viszont apukám, mindenben a hibát keresi ami velem kapcsolatos…szerinte sz*r anya vagyok, állandóan olyat mondogat a férjemnek, hogy rajtam már mindenki “végigment” (pedig nagyon jól tudja, hogy a férjem a 4. férfi az életemben), olyanokat mond, hogy én RÉGEN mennyit hazudtam és loptam (soha nem loptam és nem hazudtam akkora dolgokban, csak olyanban, amiben egy átlagos gyerek/kamasz). A húgom régen sajnos rengetegszer lopott pénzt, de én soha nem vettem el még csak 5 forintot sem. De ő váltig állítja, hogy én egy lopós, hazudozós kis szajha voltam. A húgom számára a minta gyerek, pedig ő aztán tényleg lopott, hazudott stb. A férjem persze mindig megvéd és próbálja megmagyarázni neki, az ellenkezőjét, de apám mindig újra és újra csak engem hibáztat MINDENÉRT és azt mondja a férjemnek, hogy ez baromira nem az ő dolga ebbe ő ne szóljon bele, hogy ő hogy nevel minket! (22 éves, mostmár családanya vagyok, a húgom 18…itt már úgy gondolom semmiféle nevelést nem kell alkalmazni, főleg nem ilyet) Ha adok enni a kutyáknak, akkor az a baj, hogy miért adtam olyan sokat. Ha ki takarítok náluk, indítok mosogató gépet, akkor az a baj, hogy nem indítottam mosást. Ha hozok otthonról magamnak instant levest és azt főzöm, akkor az a baj, hogy ami náluk van kaja az nekem nem felel meg?? Ha azt eszem ami náluk van, akkor az a baj. Ha fel veszem a gyerekemet, mert sír, akkor az a baja, hogy minek vettem fel. Ha rajtam alszik a babám, akkor az a baj, hogy minek alszik rajtam, az ágyon már nem tud? Egyszóval minden baj, amit én csinálok. Mindent próbálok megcsinálni, hogy ne tudjon mibe belekötni (amit egy 4 hónapos baba mellett megtudok).
Lassan el fogja azt érni, hogy többet nem jövünk hozzájuk, de azt anyukám miatt nem szeretném, mert vele nagyon jó a kapcsolatom, de egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak. Valaki volt hasonló mérgező apa-lánya viszonyban?
Anyukád felnőtt, ahogy te is. Le kellene válni. Ő az apáddal marad sajnos. Nem látja a kiutat, vannak gondok nála is, ez nyilvánvaló.
Neked viszont csakis a saját családodra kellene gondolni és magadra.
Minél többet lenni anyáddal? Beteg, vagy elmegy hosszú időre?
#11
Nem beteg és nem is megy sehova, de szeretek anyummal lenni és iszonyat közel állunk egymáshoz. Bánom, hogy apám ennyire tönkre teszi azt is
De egyébként, ha én vissza szólnék neki, úgy elverne mint a lovat.
Na az kéne még
Megmondta, hálistennek ha nem mész. Ő úgyis fogja látni az unokáját. Mert azt gondolja, neked kötelező beengedned?
Ne menj oda! Tönkretesz az agresszív vén hülye téged, a férjedet és szerinted ha a gyerek picit nagyobb lesz és ezt fogja hallgatni, hogy az anyja egy lopós szajha és látja, hogy a férjeddel majdnem összeverekednek? Az jó lesz?
Ne menjetek hozzájuk!! Anyukád megy hozzátok. Ő él az öreggel - nem szorítanak neki se pisztolyt a fejéhez, hogy 30 éve elviseljen egy ekkora phaszkalapot, felnőtt - majd kezeli. Ez nem a te dolgod.
Azt nem értem, hogy ilyen közegben hogy tudsz pihenni és kikapcsolódni? Szerintem saját magad hitegeted ezzel, de valójában anyádról még nem sikerült leválni érzelmileg. De ritkítanod kell a látogatásokat, mert már neked is gyereked van, akiért felelős vagy, és kizárt, hogy a gyerek jól érezze magát olyan közegben, ahol a levegőben lóg, hogy apád megüt.
Hetente egyszer hétvégén menjen anyukád hozzátok és ennyi. Ne foglalkozz vele, hogy apád mit szól erre, anyád felnőtt ember, az ő döntése, hogy vele maradt.
A dohányzásról meg le kellene szokni.
Ebben igazatok van!
Anyumról még nem igazán sikerült le válnom, mert tényleg nagyon szoros a viszonyunk. A dohányzás…hát igen. Tudom, hogy nem jó és le kellene tennem, de még sosem sikerült hosszabb időre letennem.
Es igen valahogy úgy érzem apám nem úgy kezel, mintha a lánya lennék. Régen én voltam a szeme fénye, de most teljesen úgy érzem, hogy azt hiszi, hogy nekem nincsenek érzéseim és velem/rólam bárhogy lehet beszélni.
Húgom szerint az bántja őt, hogy én sosem beszélek meg vele semmit, míg anyuval igen. De bármit mesélek neki, tényleg bármit, mindenre csak a negatívat kapom, így persze, hogy nincsen hangulatom neki bármit is elmesélni.
Egyszer amikor még terhes voltam, macskám ki halászta az egyik halamat és utána ott hagyta a földön kiszáradva, amit másnap reggel vettem észre. Ezt elmeséltem anyuméknak, de apám is hallotta és erre az volt a válasz, hogy nálam egyszer a gyerek is ott lesz a földön kiszáradva a macska miatt, mert felelőtlen vagyok. Hiába mondtam neki, hogy ez éjszaka történt és azért nem vettem észre, azt mondta, hogy “oké semmi gond, majd ne legyek meglepődve, ha a gyerek is majd ott fekszik kiszáradva”. Pont nálunk voltak keresztapamék és ő rá szólt, hogy mit képzel magáról, hallja ő egyáltalán, hogy miket beszél? Erre az volt a válasz “leszarom, akkor is elmondom a véleményem”
Nem te tehetsz arról, hogy apád egy barom. Hagyd ott a francba, anyud menjen hozzátok. Hátha nem szárad ki a gyereked. Ez nem normális.
A vélemény olyan mint a fing. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a máséra. Övére főleg. Egy beteg vén hülye. Az akkor is elmondom a véleményem egy tipikus paraszt hozzáállás. Mondja, csak ne neked.
Nőjj már fel, kérdező, hát gyereked van, bmeg, olyan akarsz lenni, mint az anyád, aki puffog meg veszekszik kicsit, de azért mégis elviseli, hogy sz*rdarabként bánjanak a gyerekével?
Inkább ezen gondolkozz el, mit szeretsz annyira egy ilyen anyában, akinek megfelel az a férfi, aki így bánik veled és még annyi esze sincs, hogy magától változtasson, azaz pl. ő menjen hozzátok.
Egy kicsit szedd már össze magad, és tényleg válj le jobban, nem 3 éves va, hogy ne bírj ki 2 napot az anyád nélkül, pláne a gyereked érdekében, ő majd ebben az ordítozásban fog felnőni?
Mondd meg a szüleidnek, hogy elég volt, mostantól menjen hozzátok anyád heti kétszer, apád meg nem mehet, köszönje meg anyádnak.
De amúgy tudom, hogy úgysem fogod ezt meglépni, mert még gyerek vagy agyilag, látszik, az anyád fontosabb neked, mint a gyereked, megjegyzem, neki is fontosabb a férje, mint te, mert ha meglépnéd is, úgyis apádat választaná helyetted.
Kár volt feltenni a kérdést, mikor süt belőled, hogy agyilag egy 13 éves szintjén vagy és úgyse fogsz változtatni, csak akkor ezt legalább magadnak ismerd be.
Én ezt nem értem. Miért takarítasz meg főzöl anyádéknál, ha látogatóba meg pihenni mész? És mi az a rengeteg minden, amiben anyád őnáluk neked segiteni tud?? Szerintem te nagyon vak vagy a saját helyzetedre. Eljársz a szüleidhez őket is szolgálni, mert annyira tepersz még mindig, hogy apád elfogadjon, es nem erted, hogy soha nem fog elfogadni. Közben azzal hitegeted magad, hogy anyád mennyit segít, miközben annyi törtenik, hogy kicsit unokazik, ameddig te kiatakarítod a házukat.
Ébresutő, kerdező. Nagyon itt az ideje, hogy ennek véget vess.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!