Akinek meghaltak a szülei?

A mamám lakását kellett kipakoljam, mert anyám mindenáron el akarta passzolni. A bútorokat otthagytuk, a személyes dolgokat, képeket, könyveket elhoztuk. Minden mást is otthagytunk.

Mivel 2 évig ápoltam egy másik lakásban, ez nem sok cucc volt. Minden más, ami utána maradt ruha, stb ment kidobásra, semmit nem tartottam meg.

Ha édesapám megy el, akkor nem akarok semmit elhozni a házból, borzalmasan megrázna és nem akarnám elfogadni. Sőt, ki sem bírnám, hogy el kell hozni a bútorokat amin együtt néztük a sorozatainkat vagy a szekrényeket, amiket együtt raktunk helyre.

Kidobáltuk a bútorokat, mindent, mert festeni kellett, parkettát felcsiszolni, stb.

Aztán bútorozatlanul adtuk el.

Azok csak negyven éves szekrények, mi mást csináljunk velük?

Nem tudom, nekem rohadt nagy gondot okozott, és még ma is tart!

Ezt-azt elajándékoztam, pár dolgot kidobtam, és olyan is volt amit eladtam.

Ami maradt -mert semmire sehova nem ment el- azt a hulladékudvarba vittem (volt vagy 6-8 forduló az autóval)

Viszont a személyes dolgokkal még mindig tele a garázs.

Teher................de nem fizikai értelemben.(lelkileg) 😥