Adtak a szülei valakinek füzetet/naplót, melybe a gondolataikat vagy életbeli tapasztalataikat, tanácsaikat jegyezték le? És még egészen fiatal korukban írták ezt, húszas éveikben?

Én szeretem a naplókat, írtam és írok is, de mai fejjel sosem adnám a gyerekeim kezébe a tini, vagy fiatal felnőttkori írásaimat. :D Ez nekem szól inkább, nem a gyerekeimnek.

Egyébként a 40-hez közeledve, idősödő szülőkkel nekem ez most kezdene felértékelődni, de valószínű a haláluk után lenne igazán jelentős.

teljesen elhiszem hogy ezt is valami tiktokanyuci találta ki, akinek az új kontentje a gyerek lett... jó persze őket is megértem, ipari mennyiségben kell mindenféle nyálas baromságot gyártani, ha egyszer képtelenek bármi valóban hasznos munkát végezni.

amúgy szerinted melyik épeszű kamasz szeretné az anyja egyetemista korában megszült choelcho-idéezeteit olvasgatni?

belegondolok anyám milyen fantasztikus tanácsokkal tudott volna nekem szolgálni, ha valahogy a húszéves énje kapcsolatba kerül velem az én kamaszkoromban... kislányom, MINDIG babos kendőben lépj az utcára, mint az igazi rockerek, és ne felejtsd el, hogy a kiegyensúlyozott, pénztárcabarát étkezés napi háromszor tíz pieroghiból áll a téren lévő büfében XD

Én tavaly dobtam ki a naplómat amit 18 évesen kezdtem el írni. Akkor lettem szerelmes és ismertem meg a gyerekeim apját.

Nagyon személyes volt, csapongó és persze megmosolyogtatóan naiv, sokat töprengtem rajta, hogy mi történjen vele, aztán egyszer hirtelen felindulásból mégis kidobtam, pedig már volt, hogy a kukából is visszahalásztam. Kicsit sajnálom, de úgysem értenék azt hiszem.