Miért nem tudom elfogadni azt,hogy anyám egy igazi tehetetlen balfék?

Utolso elotti! Mi a fenenek szolsz hozza valamihez,ami teged nem erdekel?!

Nem ismered a korulmenyeket,fogalmad sincs semmirol,de idejossz kotekedni.

Annyi eszed van,amennyi latszik.

Utolsonak uzennem.

Nem vagyok abszolut kontrollmanias. Nyilvan most itt par mondatban nem tudom leirni megfeleloen az egesz storyt es azt sem tudom bemutatni,hogy en hogy reagalok dolgokra. Ettol fuggetlenul remenykedtem,hogy valaki hasonlo szituacioban van es tud tanacsot adni,ahelyett,hogy olyanok jonnenek ide,alik belem kotnek es megfejtenek par arva mondatbol,majd kijelentik,hogy en vagyok rossz ember es pitianer problemaim vannak.

Az egesz eletem arrol szolt,hogy anyam felvett hiteleit fizetem es azon remegek,hogy van-e annyi penze,ami eleg neki a mindennapokhoz.

Mivel egyszeruen keptelen felretenni,teljesen mindegy penz van a birtokaban.

Persze,igyekeztem megvonni a tamogatasom tole,de azert megis az anyam es nagyon lelkiismeretes ember vagyok. Egyszeruen nem tudnek ugy elaludni,hogy tudom, szukolkodik. Sajnos valoban van elvarasom fele,de egyaltalan nem elrugaszkodott,csak hogy felnott ember mondjara viselkedjen.

Viszont nagyon ugy tunik,hogy erre keptelen. Az en idegrendszerem pedig tonkreteszi,tudom el kellene engednk,csinaljon amit akar. Viszont egy gyereket sem lehet csak ugy utjara engedni,hogy menjen amerre viszi a szel. Valahogy nalunk megfordultak a szerepek,mar legalabb azota,amiota elmultam 13.

No mindegy is,ez nem a pszichologia szakrendeles,nem is ertem mit gondoltam,hogy ide kiirtam ilyet.