Mi lehet az oka, annak hogy egy anya soha nem puszilja meg, soha nem öleli meg a gyerekét? (a gyerek már felnőtt)

Anyám gyerekként sem tette ezt velem.

Az okát nem tudom, de bennem maradandó nyomokat hagyott. Emlékszem, anyáknapja volt a suliban. Mindenkinek egyszerre oda kellett vinni anyukának a virágot, megölelni, megpuszilni. Ez minden osztálytársamnak tök természetes volt. Én meg álltam anyám mellett zavarban és néztem kb irigykedve a többieket.

Férjemmel mikor összejöttünk (első komoly kapcsolatom), álltam mellette mindig és ennyi. Magamtól nem adtam volna neki puszit, nem öleltem volna meg. Ha ő tette zavart is. Kellett vagy 2 év, mire megszoktam ezt.

Én is kiskamasz koráig ölelgettem, puszilgattam a gyerekemet gyakran. Utána ahogy elkezdett serdülni, érni, számomra már fura lett volna ha nincsenek határok ebben is.

Így felnőttként már csak üdvözléskor vagy valami nagyobb eseménykor (öröm, bánat) egy pillanatra érintem meg. Szerintem ez is a leválás és az önállósodás része, ami nem jelent érzelmi eltávolodást.

Vállalom a tipikus lepontozóhadjáratot ellenem, de higgyétek el, hogy nem normális a mai világban ez a fajta érinthetetlenségi komplexus.

Az embernek igenis szüksége van érintésre, ölelésre, közelebbi körökben akár puszilkodásra is. Az nekem is extrém, amikor szájrapuszi van szülő gyerek között, láttam ilyet is. De egy ilyen arcpuszis, "fülmellettcuppanós" gesztus egy kis váll-lapogatással szerintem simán nemhogy elmegy, hanem kellene is minden családban.

Én pl apám mérgező mivoltának jelentős részét építettem le, hogy ő idős, én felnőtt férfiként, de odamentem hozzá, megöleltem, afféle protokollpuszit cuppantottam és annyira megszokta, hogy már hiányolta, ha nem tettem meg. És javult a kapcsolatunk is.

Nekem ez a "megütném" "megütöttem" csak mert puszilkodni, ölelkezni akart, ez nagyon furcsa és embertelen, gépies, maias.

16,

Furcsán indítottál az első mondatoddal, na mondom akkor itt valami nagy hülyeség várható...

És nem! Meglepődtem. Szerintem tök jó, hogy így gondolod! Pláne, hogy ha jól értem, akkor férfiként írod. Szerintem ez így nagyon oké. Én bírnám, ha ezt minél többen így éreznék, így gondolnák. Ez jó volt!

(F, a 93%-os)