Tapintatlanság lenne megkérdezni, hogy meddig lesznek nálam az unokáim?
A lányom egyedül neveli a 2 gyermekét, de volt egy 1,5 éves kapcsolata, aminek a párja egyik napról a másikra véget vetett. A lányom pedig úgy kiborult, hogy azóta nem képes ellátni a mindennapi teendőit. Dolgozni sem járt 2 hétig táppénzen volt, napokig fel sem kelt az ágyból. 2 napig óvodába sem vitte a gyerekeket, aztán felhívott, hogy vigyem már őket el, mert ő nem tudja elvinni őket. Nem főzött nekik napokig, a szennyes ruhák, a mosatlan edények felgyűlve, a padlón állt a szemét. Azt mondta neki élni sincs kedve, nincs energiája még takarítani is. Megcsináltam neki a házimunkát, főztem a gyerekeknek, ezt csináltuk 3-4 napig, aztán mondtam, hogy lehetnének pár napot nálam, úgy nekem is kényelmesebb lenne és ő is tudna pihenni. Mondta,hogy jól jönne neki ez a segítség. 4 nap után hazavittem őket, de nem sokat javult a helyzet,csak annyival, hogy a lányom már erőtt vett magán annyira hogy elmenjen bevásárolni és megcsinál egyszerűbb ételeket, mikrós, mirelit ételeket, szenvicseket. Így megint elvittem őket egy kicsit. A lányomnak már muszáj dolgoznia, de ha hazamegy ugyanúgy esik be az ágyba és nem nagyon csinál semmit, egy hajmosásra is 2 napig készült mire megcsinálta.
Én megértem őt, elhiszem, hogy nagy fájdalom érte. De lassan beszélni kellene a gyakorlati dolgokról is. Mikor és hogyan kellene felhoznom és rákérdeznem, hogy mikor fogja tudni rendesen ellátni a gyerekeket?
válasza: válasza: válasza: válasza:#24: Akkor most jön a logikai rávezetés- szép lassan, betartva a pontokat...
1) OK, nincs semmilyen erő, ami rávenné a férfit arra, hogy visszamenjen hozzá.
2) Ha nem megy vissza, akkor nincs mit tenni: neki a férfi nélkül kell élnie a továbbiakban.
3) A gyerekeknek szükségük van az anyjukra, el kell őket látnia.
4) Ha a férfi nem is megy vissza, a gyerekek éhesek, fáznak, anyahiányuk van.
5) össze kell hangolni a különböző igényeket: a gyerekekét és az övét- élni kell (és ellátni a gyerekeket) a férfi távollétében is.
6) Ha nem megy az 5. pont, akkor segítséget kell kérni: egy antidepresszánssal megtámogatható a folyamat.
7) El kell mennetek orvoshoz.
Lényegében egy terapeuta is ezt vezetné le vele együtt, te is megteheted. Vagy javul a helyzet orvos nélkül vagy el kell cibálni/kikényszeríteni/odacsalogatni/megzsarolni... bármit, de kell az orvos. Te vagy az anyja, te tudhatod leginkább, hogy mivel tudod elérni a célt.
válasza:Nem lenne tapintatlanság. Az ő feladata a gyerekek nevelése és ellátása.
Ha valóban depressziós, kérjen segítséget és akkor az orvossal egyeztetve döntsetek arról, hogy mi legyen.
Ha csak “depis” (szóval sajnálja magát), akkor mossa fel magát lassacskán és lépjen tovább.
válasza: válasza:Amíg anyuka össze nem szedi magát vagy le nem lép.
Ennyi a helyzet.
Unokanővéremnek is jaj, így kellett a gyerek, csináljunk, megszülte - a gyerek 5 éves, az anyja hol gondozta, hol nem (inkább nem), most már 1,5 éve nem láttuk őt, mert ő "élni akar'.
Szóval kérdező, készülj erre, a lányodat nem érdeklik a gyerekei, ha depressziós, ha egyszerűen csak szrik rájuk.
válasza:És nyugi, akarata ellenére senkit nem fogsz tudni pszichológushoz vagy pszichiáterhez küldeni, ebbe törtődj bele.
A nő vagy észhez tér, vagy még éveken át kesereg - esetleg szerez egy új fszit, akinek meg 99%-ban útban lesznek a nő gyerekei, vagy majd csinál neki egy sajátot.
Nem kell semmi romanticizálni, ezek a lehetőségek. A gyereked NEM AKAR és NEM FOG változtatni, te a fejed tetejére is állhatsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!