Tapintatlanság lenne megkérdezni, hogy meddig lesznek nálam az unokáim?
A lányom egyedül neveli a 2 gyermekét, de volt egy 1,5 éves kapcsolata, aminek a párja egyik napról a másikra véget vetett. A lányom pedig úgy kiborult, hogy azóta nem képes ellátni a mindennapi teendőit. Dolgozni sem járt 2 hétig táppénzen volt, napokig fel sem kelt az ágyból. 2 napig óvodába sem vitte a gyerekeket, aztán felhívott, hogy vigyem már őket el, mert ő nem tudja elvinni őket. Nem főzött nekik napokig, a szennyes ruhák, a mosatlan edények felgyűlve, a padlón állt a szemét. Azt mondta neki élni sincs kedve, nincs energiája még takarítani is. Megcsináltam neki a házimunkát, főztem a gyerekeknek, ezt csináltuk 3-4 napig, aztán mondtam, hogy lehetnének pár napot nálam, úgy nekem is kényelmesebb lenne és ő is tudna pihenni. Mondta,hogy jól jönne neki ez a segítség. 4 nap után hazavittem őket, de nem sokat javult a helyzet,csak annyival, hogy a lányom már erőtt vett magán annyira hogy elmenjen bevásárolni és megcsinál egyszerűbb ételeket, mikrós, mirelit ételeket, szenvicseket. Így megint elvittem őket egy kicsit. A lányomnak már muszáj dolgoznia, de ha hazamegy ugyanúgy esik be az ágyba és nem nagyon csinál semmit, egy hajmosásra is 2 napig készült mire megcsinálta.
Én megértem őt, elhiszem, hogy nagy fájdalom érte. De lassan beszélni kellene a gyakorlati dolgokról is. Mikor és hogyan kellene felhoznom és rákérdeznem, hogy mikor fogja tudni rendesen ellátni a gyerekeket?
Aki ellátatlanul hagyja az óvodás gyerekeit, mikor ott van velük a lakásban, az szerintem nem igazán szereti őket. Biztos, hogy depressziós, de már előtte se lehetett igazán mély kötődés a gyerekeihez, és most, hogy a nagymama vigyáz rájuk, szerintem reméli, hogy hosszabb távon így marad.
Egyébként kérdező, nyugodtan hozd fel bármikor ezt a kérdést. Még ha szívesen vigyázol is a gyerekekre, nekik az anyjukra lenne szükségük, meg hogy ez a bizonytalanság megszűnjön.
Add csak vissza neki nyugodtan, mond meg, hogy igenis ő vigye el őket. Amíg ki van szolgálva a depis kis lelke, addig ő szépen ül az önsajnálati posványban. Annál később fog túllépni a dolgon.
Ha látja, hogy a gyerekei sírnak az éhségtől, kosz van, hívogatja az óvónő, hogy hol vannak, akkor majd kénytelen lesz összeszedni magát. Most roppant kényelmes neki, hogy a nem szeretem munkát valaki megcsinalja.
Én nem vinném oda a gyerekeket, amíg az anyjuk nincs észnél. Ne ők éhezzenek meg pislogjanak a sarokban az anyjukra várva, nem ezt érdemlik. De a lányodat elő kell venni, kérjen kezelést vagy fizesse a gyerekek ellátását, amíg vállalod. Tegyen valamit, de ne maradjon a kellemes langyosban, amikor hivatalosan nem piszkálják érte, de nem kell más szükségleteivel foglalkoznia, csak magával. Gerinctelen, nemtörődöm viselkedés egy felnőtt nőtől, egy anyától.
Te viszont ne hordd oda a kicsiket, ez a fél élet nem jó nekik. Ott a szobájuk, a holmijuk, az ágyuk, de mégsem ott laknak és anya is folyton sír meg sajnálkozik. Nem kell ez nekik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!