A “regi” szulok miert nem ertekelik a gyerekeiket, miert csak az szamit mit ertek el? Hogy kezeljem ezt?

Te szeretnéd kivívni anyád elismerését, de ő nem hajlandó elismerni a sikereidet, kicsit irritálod is szerintem. Ha már lenne két házatok Budapesten és sok gyereketek és jó állás, akkor se kapnád meg az elismerést, mert akkor az lenne, hogy az ingatlanok rossz helyen vannak, a gyerekek neveletlenek, és túl keveset keresel.

Szerintem ne beszélj ezekről a kis projektekről, ne küzdj az elfogadásáért. Ha beszéltek, kerdezd őt a dolgairól, beszéljen főleg ő. Ha kérdez a tieidről, mondd, hogy semmi extra, nem részleteznéd. Ez először furcsa, aztán észreveszi, hogy nem akarod már megosztani vele az éketed minden részletét. Neked meg kevesebb ilyen kellemetlen élményed lenne.

Nagyon lelombozó ez a környezet.

Én csökkenteném a kommunikációt.

Amúgy pont ezek miatt a fidesz szavazók miatt nem lesz soha lakásod, mert akármennyit is dolgoznál, elmenne melletted az élet.

Buta, sztahanovista emberek, akiket semmi se érdekel az életben, csak a fennmaradás.

De ettől vagyunk különbek az állatoktól, hogy élni szeretnénk.

Ezek csak a te szüleid, a te családod, ne általánosíts. Én is "régi" szülő vagyok, és nekem csak az számít, hogy a gyerekeim boldogok legyenek, tökmindegy, hogy mit értek el. És az én szüleimnek is csak ez számított, pedig ők aztán igazán "régiek" voltak.

Egyébként pedig a "kommunizmusban" számított a legkevésbé, hogy mit értél el, mert segédmunkásként vagy takarítóként is simán megéltél. Inkább a mostani szülők hajtják a gyerekeiket, mert ha ebben rendszerben nem érsz el semmit, akkor bizony nyomorogni fogsz.

34 évesen építkeztem egyedül, segítség nélkül, most 36 vagyok. Belülről teljesen kész a ház, nagyon fullos kivitelezésben. Az udvar romokban, de azt most elengedtem, az utóbbi időben csak magamra költök, mert azért 6 évem ráment a házra, amiből 4 nagy hajtás volt. Szóval 2 munkahely, összes túlóra, és spórolás.

Most új kocsit fogok venni ez a cél, ha minden jól megy idén, ha nem annyira akkor 2025 év elején. Max 1 éven belül meglesz, ez a biztos. Mivel pasiból vagyok ez számomra egy igény, mint nálad a zongorázás vagy festés. Mellette ismét elkezdtem edzeni, amitől hihetetlen jó a közérzetem :).

Volt időszakom régen mikor csak magamra költöttem minden pénzemet, de arra jutottam ez így nem lesz jó hosszú távon. Az a helyzet, nem bántam meg az életemből kieső 6 évet.

Az udvar majd fog készülgetni, de csak olyan pénzből ami úgy marad meg, hogy nem spórolok semmin. Így kb 4 év mire befejezem, amiből 2-ig valószínűleg csak gyűjtöm a tőkét, mert sokba lesz a következő beruházás.

Szia!

Én megértem, hogy miről beszélsz. Az én anyukám is ilyen. Ő a tanulmányaimat erőltette/erőlteti nagyon. Már kicsiként is az orvosi irányba tereltek a szüleim, elindultam már közipsuliban abba az irányba (biosz/kémai fakt), félig-meddig érdekelt is. Utána felvettek orvosira. Nem ment jól, megcsúsztam, majd otthagytam. Utána nem tudtam, hogyan tovább, szerettem volna tanítani (anyukám: azzal nem lehet jól keresni), érdekelt a rajzolás és grafika szak (anyukám: nincs tehetséged) - szerintem megtanulható, és valamennyi azert van (masok szerint is)… az ő javaslata az volt, hogy menjek el ápolónak… (én meg mondtam, hogy biztos nem)…

Szoval miután úgyéreztem, hogy az elvárásaiból nem fog leadni, jelentkeztem egy másik osztatlan képzésre…

Most ott tartok, hogy ezt is utálom, csak ennek szentelem az életem, mert csak ez “fontos”, mert ezzel fogok tudni jol penzt keresni, ezzel leszek csak valaki.

Ezt csak azért meséltm el, mert a sztorihoz hozzátartozik, hogy az egyetem elhagyásakor nagyon mély depresszióban voltam. Erre ő csak annyival reagált, hogy a depresszió nem létezik.

A szabadidőmben ő is mindig megmondta, hogy minek van értelme, minek nincs. Pl én nagyon sokat játszottam PC-n, az szerinte hülyeség (tesóm, akit nem kényszerítettek orvosira, ugyanezt csinálta, azzal nem volt gond), régen még középsuliban nagyon sokat festettem (akkor még főleg animéket)… ezt is hülyeségnek tartotta… csak akkor volt jó, ha valami értelmeset festettem.

Aztan egyetemen vettem egy digitális rajztáblát… akkor meg az volt a baj, hogy miért nem papírra rajzolok, mert a digitálisnak nincs értelme.

Manapság ezekről már nem is szoktam vele beszélni, így én is boldogabb vagyok és ő is.

De bennem elérte ezekkel a húzásokkal, hogy nem tudok kikapcsolni. Csak a tanulásra fókuszálok, nincsenek már hobbijaim, mert ha nem a “fontossal” foglalkozom, akkor bűntudatom van egyből, és ez neki köszönhető. És szerintem nagyon nem egészséges így élni. (És azt is tudom, hogy részben én tehetek róla, hogy hagytam magam befolyásolni, de van az a lelki terror, amit nehéz csak úgy lepörgetni magunkról.)

Szóval szerintem maradj meg a hobbijaidnál. Kicsit mesélj neki kevesebbet róluk, várd meg, hogy ő kérdezzen, ha akar. A gyereket illetően meg mondd meg neki, hogy nem álltok készen. Miatta pedig ne verjétek magatokat milliós adósságba. Pesten kertesházat venni érvágás manapság.

Nekem a szivembol szoltal. Ugyanez van nalunk, ugyanez.

Hogy oldottam meg? 2000kmre koltoztem a csaladomtol... Nem feltetlenul megoldas, De oszinten, sokkal sokkal nyugodtabb az eletem azota mióta nem vagyok a közelükben.

Havonta egyszer beszélek anyukámmal, akkor is csak az van, hogy mennyi pénzem van, mennyi munkám van, dolgozzák csak minden nap mert az a lényeg. Semmi más nem számít, csak a pénz. Egyáltalán nem ismer, nem tudja, hogy ki vagyok, H mi van a fejemben és, H boldog vagyok e, mert csak az anyagiak érdeklik..... Nem is tudunk semmirol se beszélgetni, mert mikor elkezdenek neki a munkámrol beszélni, arra is azt mondja, hogy őt az nem érdekli, mert nem érti, miért csinálom azt, amit, mert kellene egy normális állás, ügyvéd, orvos meg ilyenek, bármi, csak az ne legyek, ami vagyok, még akkor se, ha éppenséggel megélek belőle. Amúgy divattervező vagyok, és szerinte ez baromi unalmas és értelmetlen..... Mindegy is.... El kell ezt engedni.

A lényeg, hogy eld úgy az életedet, ahogy te akarod, te és senki más. Ez a te életed, nem a szuleide. Had legyenek savanyuak, ha nekik az esik jól, neked megkell tanulnod elengedni, amit mondanak és esetleg redukalni a beszélgetéseitek gyakoriságát a saját magad boldogsága érdekében.

Amúgy sztem tök jó dolgokat csinálsz, nem szabad, H csak a munka éltessen. Utazzatok, amig tudtok, éljetek, amig tudtok.

Amúgy meg, biztos vagyok benne, hogy a szüleink én féltékenység is van, mert ők anno nem csináltak mást, csak gyereket neveltek és dolgoztak, semmi élet és felhőtlen szabadság.... Valószínűleg ezt titkon irigylik.... Sőt, tuti.

Úgyhogy csak hajrá, élvezzetek az életet.