A “regi” szulok miert nem ertekelik a gyerekeiket, miert csak az szamit mit ertek el? Hogy kezeljem ezt?

10!

Szuper. Akkor ne várja el, hogy az anyja piedesztalra emelje a semmiért. Erezze jól magát és értse meg, hogy az anyja nem értékeli a semmit.

Jó dolog ez az önmegvalósítás, csak a lakhatásod fontosabbnak kéne tartanod! Ezek alapján semmit sem tesztek a sajátért, és nem is tervezitek. Pedig beleléptél a gyerekvállalós korba, gyakorlatilag nincstelenül. Az önerő össze szedése manapság nagyon jó fizetésekkel is 4-5 év keményen spórolva.

Ilyen élet móddal megjön az első gyerek, neked nem lesz időd a hobbiaidra, 1 fizetésből és gyedből éltek 2 évig, utána vissza kell menned dolgozni, mert a párod pénze kevés lesz. Gyerek mellett nem tudsz másodállást vállalni sem túlórázni, ha a párod szerez némi pluszt, azt meg úgy is a gyerekre költitek. Tehát nagyon valószínű a szüleid haláláig (gonoszan hangzik), de nektek nem lesz saját ingatlanotok.

A sajáthoz életmódváltás szükséges, még nem késő elkezdeni!

Pont ezekről az értékrendbeli különbségekről szól a kérdés.

Számos példát látok magamkörül arra, ahol az elsődleges életcél egy ház tulajdonlása. Nyílván vannak sikersztorik is. De rengeteg esetben azt látom, hogy az ember fiatalon (mondjuk 20-35) éves koruk között nem csinálnak semmit, nem mennek sehova, mert a házra spórolnak. Ami a végére vagy meglesz vagy nem. Utána ha megvan a következő 10 évben minden pénz a törlesztőre és a felújításra megy. És akkor ott tartunk, hogy élete potenciálisan legszebb éveiben (mondjuk 20 és 45 éves kor között) nem csinált semmit, mert a házra gyűjtött.

Arról nem is beszélve, hogy sokszor a házat is a világvégén tudja csak megvenni, ahol később nem érzi jól magát.

Sokan a gyerekvállalást is a házhoz kötik, amivel sok esetben végül kifutnak az időből.

Majd ott lesznek öregen egy házban, amit nem tudnak már semmilyen szempontból fenntartani.

Ezzel szemben a másik értékrend, miszerint érezzük jól magunkat, szórakozzunk, utazzunk. Aztán a végén vagy lesz ház, vagy nem, de ha nem az se a világvége.

Én inkább az utóbbit vallom. És pont ennek köszönhetően (jobb meló miatt külföldre költöztem, nem kötött röghöz semmi), a végén be is jött az élet, így csomó megtakarításom lett. Bár egyelőre nem ingatlan formájában.

Értem én, hogy szerintetek felesleges, amit csinál. Nekem sem egyezik az értékrendemmel az életmódja. De amíg megkeresi rá a pénzt, és nem anyukát lejmolja, nem tök mindegy mire költi a pénzét? Ha idős korára is albérletben lakik majd, kinek fáj? Mert nekem nem.

Az én édesanyém sem ért egyet sok költésemmel (van 5 benti macskám, akiket rendesen ellátok, normális kaja, ivartalanítás, orvos...), szerinte elég lenne egy is. Havi egy tizest elköltök gamekre, szerinte az is felesleges. És még sok más költésem van, amivel nem ért egyet. De nem zavar. Neki más az értékrendje. Saját házam van, férjem, kocsim. Most tervezünk gyereket. Amíg megkeresem mindenre a pénzt, amire kell, nem értem kinek mi köze hozzá.

Nagyszerű, hogy jól érzed magad, de megpróbálok válaszolni a kérdésedre, hátha segít megértened anyukádat.

Az van, hogy szerintem azt tapasztalta az életében, hogy annak van stabil élete idősebb korára, aki fiatalon dolgozott és spórolt. Az ő generációjában, egy csomó olyan ember van, akik elégették a pénzt cigire, alkoholra, utazásokra. A magyar társadalmat nagyon megrázta a deviza válság, rengetege ember ment akkor tönkre, és ezek az emberek főleg olyanok voltak, akik nem voltak spórolosak, és nem dolgoztak rendesen. Mivel nincs délutáni pénzed, és a megkeresett pénzedet hobbikra költöd el, ezért valószínűleg anyád agyában az alkoholisták és a lusták melletti szinapszisok villognak be. Nem tud különbséget tenni a között, hogy valaki nem dolgozza magát halálra és a között, hogy valaki elissza az összes pénzét.

Szerintem a szüleink generációja nagyon leértékeli a szabadidő fontosságát, ugyanis ezeknek rekreációs hatása van, és ez hosszú távon elengedethetlen, mert csak így lehet szintet lépni a munkába is, és ezáltal lesz magasabb a fizetés is egy idő után. Ha két munkád van, akkor egy idő belefásulsz, és nem lesz lelki erőd tovább lépni. Ráadásul neked egész értelmes hobbijaid vannak, nekem a rekreációs leginkább a kocsmázásba merül ki (még a gyerek előtt sokat gameltem is).

Mindenestre annyi igaz, hogy valóban értelmes dolog lenne önerőre gyűjtenetek, hogy tudjatok venni egy saját lakást. Valószínűleg ők is támogatnanának benne, csak látni akarják a képességet arra, hogy magatoktól is tudtok gyűjteni. Több ilyen családot is ismerek, ahol az egyik gyerek kap pénzt önerőre, a másik meg nem, és mindig kiderül a végén hogy azért, hogy az egyik már magától is összeszedett rá egy csomót, a másik meg hónapról hónapra él. A szülők meg nem akarják a nehezen összeszedett pénzüket odaadni, hogy aztán a "tékozló" gyerek néhány hónap alatt elégesse. El tudom képzelni, hogy ez a frusztráció oka, hogy már adna neked pénzt de fél, hogy elégetdnéd.

Az én szüleim is "régiek", 70+, de egyáltalán nem ilyenek.

Amúgy a leírt dialógus erőltetett, két ember nem beszél így egymással. Eszerint te egy napfénytündér vagy, aki sok mindenben leli örömét, anyád meg egy károgó földhözragadt valaki, akinek egy jó szava sincs hozzád. A dolgok sosem ilyen fekete-fehérek.

Kérdező, áruld már el, mi köze annak, hogy szüleid a "kommunizmus árnyékában nőttek fel" ahhoz, hogy ők csak a munkát és az abból megszerezhető jövedelmet tartják fontosnak?

Pont a "kommunizmus" (valójában: szocializmus) alatt terjedtek el a jóléti intézkedések: a napi 8 órás munkaidő, a szabad szombat (először csak minden második szombat, majd 1981-től mindegyik szombat), a fizetett szabadság, a nyári közös családi üdülés, csecsemő- és gyermekvédelmi rendszer kiépítése, óvoda- és bölcsőde-hálózat kiépítése, nagyvárosokban játszóterek építése stb.

Na jó, most vállalom, hogy öreg vagyok.

Ezek a dolgok amiket mesélsz az anyukádnak, és utána még azt is elvárod, hogy megsimogassa a buksidat, kiskamasz szintű történetek. 30 körüli nőknél egy recept fejből megtanulása és alkalmazása nem ujjonganivaló eredmény, hanem egy átlagos hétvége délelőttjének egy kötelező köre a két adag mosás bepakolása között.

A munkádat utálod, az iskolát utálod, a ház romokban, kocsid nincs, de legalább boldog vagy, és nem égetted oda a paprikáskrumplit. Eu egy kicsit karcsú. Nem kell mindenkinek nagycsaládos lepukkant anyukának lennie persze, de az érettség nyomokban sem fedezhető fel az írásodban, és az anyukád emiatt aggódik.