Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogy kezelitek felnottkent a...

Hogy kezelitek felnottkent a bantalmazo, szemet szulok nevelesenek eredmenyet?

Figyelt kérdés

Pl engem alkoholistak neveltek fel, duhkitoresekkel es barmikor ram vertek gyerekkent, aztan csodalkoztak, amikor tinikent ugyanolyan artatlanul csak belem csipett apam, mint en gyerekkent o bele es en is pont ugyanugy pofanvertem reflexbol, nem bosszubol, hanem ezt tanultam tole. Anyam a hiszteria es a bipolaris agresszor volt, megtepett, megvert, de nem valodi rossz dolgokert, hanem ha pl a poharat nem tettem 8 evesen a mosogatoba, csak melle. Apam egesznap ivott es fel jozanon lehetett vele jatszani, de egy kisgyerek nem erzekelte, mikor lett mar nagyon reszeg es akkor atvaltozott.. amin 1 oraja nevetett, azert utana okollel vert ram stb.

Eltelt azota rengeteg ev es egyikkel sem tartom a kapcsolatot, tudni sem akarok roluk, de az az igazsag ok is ugyanebben nottek fel, nem tudjak hogy kell viselkedni es szeretni, nem tudjak hogy kell emberkent kezelni valakit. Ez viszont bennem azt a traumat okozta, hogy hiaba vagyok evek ota tavol toluk es elem a sajat eletemet, teljesen ram ragadt ez az agressziv alkoholista stilus, pedig nem iszom soha (ertheto okokbol). Pl parommal viccelodunk es mondjuk megcsikiz, nevetek es amikor eleg volt, megkerem, hogy hagyja abba, de ha nem hagyja, mert neki vicces hogy osszerandulok, azonnal bekapcsol bennem valamifele beteges tulelo oszton es ferfiakat megszegyenito erovel vagok oda, aztan teljesen kiakadok, mint anyam, raorditok, hogy f”sznak nem tudod tiszteletbe tartani, amit kertem es mit nem lehet erteni stb., szoval anyam es apam beteg baromsagait eltanultam. Aztan 2 perc, mindent megbanok, leizzadok, bestresszelek, mert nem akarok olyan lenni, mint azok a rohadekok akik felneveltek, aztan sirok, vagy megduhosebb leszek, de bocsanatot kerek, viszont iszonyuan nagy haragot erzek magamban, mert nem csak bantom, akit szeretek, de raadasul pont ugy, ahogy azok tettek velem, akiket utalok, mint a sz”rt.

Voltam terapian evekig es voltak mindenfele gyakorlatok, hogy pl elszamoljak 5ig vagy 10ig magamban, mielott barmit reagalok, tanitottak 3-4 fajta elkerulo reakciot stb., megertettek velem, hogy a szuleim is aldozatok mert ismerem a tortenetuket, a nagyszuleimnel gusztustalanabb keves elt a foldon, ok is igy bantak a szuleimmel, de ettol meg tonkre tettek az en eletemet is.

A terapia a megertesben segitett, de 20 ev elmebajat nem tudta kiverni belolem.


Nektek mi segitett?

Ezt hogy lehet jol kezelni?

Ezen hogy lehet lelkileg tullepni?


Nekem teljesen eluralja az eletemet stressz helyzetben az a negativ “de biztonsagot ado” agressziv ero, amit ezektol tanultam egesz fiatalkoromban. Emiatt gyereket sem akarok, mert iszonyuan agressziv vagyok rajuk is, pont amiert velem is azok voltak gyerekkent es folyton megalaztak, megszegyenitettek, ledegradaltak…. Pedig egyebkent baratok vagy ismerosom nem mondanak meg hogy mi zajlik bennem.. ez csak belso korokben jon ki belolem, pont mint apam es anyam eseteben.. azert ha egy idegen fellok a buszon akkor is siman elkuldom a k”va annyaba, ha nem ker elnezest, de ertitek, mire gondolok..

Ja es a fo stressz forrasok mostanaban, nincs testverem, oregednek ki a szemetladak es allandoan probalnak velem kapcsolatot felvenni es onsajnaltatva meg engem hibaztatva a nyomorukert zsarolni probalnak stb.. mindenhonnan tiltva vannak de pl ismerosokkel uzengetnek meg elpanaszoljak minden ismerosnek hogy ok milyen szepen es becsulettel felneveltek (ezt is mondtak a terapian hogy kerulik a felelosseget vagy nem is ertik mit rontottak el, mert veluk is igy bantak es “ember lett belolunk”, ja, csak a legundoritobb tetu..), akik meg meghallgatjak oket es nem ismerik az en oldalam, leszolitanak utcan, boltba, akarhol es nekem jonnek, hogy igy szegyeljem magam meg ugy, milyen szemet gyerek vagyok, szegeny anyam igy beteg, apamnak meg nincs munkaja, miert nem segitek stb.. na vajon miert nem…?


Szoval egyszeruen nem tudok megszabadulni toluk es a terhuktol, a terapia tanitott valamit, de nem oldotta meg igazan a bennem forrongo gyuloletet es felelmet.

Termeszetesen megertesre tanitottak a szakemberek, de undorodom a szuleimtol es ha egy csaladi esemenyen megjelennek, le tudnam hanyni oket, mert eljatszak a szegeny elhagyott gyermeket (mintha en hagytam volna ott oket), majd anyam sirva jon hogy mennyire hianyoztam es miert nem keresem, o allandoan ram gondol stb., majd miutan megkapja a vart elutasitast, mert ez nem valt be, elkezd zsarolni, hogy o mit meg nem tett ertem gyerekkent majd mindenki elott nekiall szineszkedni es sajnaltatja magat, apam meg mint a kiraly, beul kozepre, iszik mint a diszno a moslekot es nekiall gusztustalanul utasitgatni pl. nezd mit tettel anyaddal, mindig kikeszited, ebbe fog beledogleni, na mennye es vigasztald meg, mer apadat is elszomoritod, mast ugy sem tudsz. Es ezek miatt a csalad nagyreszevel is kenytelen voltam megszakitani a kapcsolatot, mert aki ilyen eroadasok alatt sem latja, hogy mit muvelnek es mennyire gusztustalanok, azok egyertelmuen azert beszelnek velem, hogy ravegyenek, foglalkozzak veluk. Elobb olnem meg magam, minthogy ezekre egy percet is pazaroljak az eletembol.. szoval miattuk az egesz csaladdal tonkre fog menni a kapcsolatom (pedig a nagyszuloket kiveve masok nem bantottak).

Volt egy alkalom, amikor probaltak figyelmet szerezni tolem es apam anyamra hivta a mentoket, hogy sajnaljam, majd hivogattak, hogy nagy a baj, meg fog halni, valami belso verzese van es nem lehet rajta segiteni stb., ott kicsit megijedtem, na oda mentem, kiderult apam levert neki parat es emiatt eljatszotta hogy meg fog halni (egesz eleteben levert neki IS es sosem lett baja, nem verte el rendesen soha), nem volt sem belso verzese sem semmi, csak kiborult, apam szokasosan rakezdett a vigasztald meg a h”lye anyadat, mert hat mennyire szeret teged dumara, osszevesztem vele, hogy ne verje mar, hat igy se normalis szegeny, aztan apam megutott en meg nekimentem es ugy tisztessegesen elvertem, megrugdostam, ahogy o gyerekkoromban. Aztan csak alltam, hogy azt a rohadt, megtettem, amire egesz eletemben vagytam es amikor lattam milyet szanalmasan fekudt elottem a foldon es mar nem o volt az erosebb, akkor bantam, hogy gyengebben bantottam, de valahogy megis tudtam megerdemli. A durva az hogy ezek utan sem allt neki szepen beszelni hanem szidott es amikor felsegitettem, meg beszolt, hogy miattam fognak meghalni anyammal stb. Mondtam neki remelem mielobb megdoglenek. Szornyu embernek erzem magam hogy ilyet mondtam es tettem, tudva, hogy oket is csak bantottak es azert ilyenek es olyan jol esett vegre kiallni magamert ugy, hogy nem o hagyott helyben.


Szoval szerintem egeszen jogosan mondhatom, hogy tonkre tettek az eletemet es bar en probalok tavol maradni es kihozni a napjaimbol a legtobbet, legjobbat, allandoan kisertenek, megha csak a berogzult szokasokban is.


Ezen hogy lepnetek tul?



#apa #anya #Csaladon beluli eroszak
máj. 8. 05:18
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:
78%
Szerintem teljesen jogos, hogy dühös leszel, ha a párod a kérésed ellenére tovább csikiz. Jogos , ha rákiabálsz, nem kell ezért neked bocsánatot kérned. Ok, teljes erőből odavágni túlzás, de neki tudnia kellene, hogy neked ez egy érzékeny pont. Ő szokott tőled bocsánatot kérni ilyen helyzetben?
máj. 8. 12:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 A kérdező kommentje:

Koszonom a tanacsokat!

A terapian velem volt a parom is tobbszor, ott neki is elmondtak, hogy mivel o azert eleg normalis csaladban nott fel, hogy ami neki jatek es kedvesseg, az az en berogzodeseim szerint veszelyforras lehet es ezeket meg kellett ertenie mert oszinten nem ertette miert veszekszem vele. Pl egyik kedves jatekuk a hugaval mai napig csaladi osszejoveteleken, hogy felkapja olbe mint gyerekkent es megpordul vele es latom, hogy a huga felnott nokent is nevet es teljesen ellazulva rabizza magat, mert tudja, mindig vigyazott ra. Amikor ezt velem csinalta meg, 10 korommel kapaszkodtam bele, hogy megis mit muvel es iszonyatosan feltem, de nem tudtam miert, tudtam, hogy eros, en pedig konnyu, nem kene elejtenie, megis teljesen kiakadtam es fel oran at orditottam vele, de azt mondja csak megijedtem, majd megprobaljuk maskor, hozzaszokom, nincs benne rossz szandek stb. Aztan a szakember magyarazta el neki, hogy ilyet nem jatszhat velem, mert egesz eletemben kiszamithatatlan emberek vettek korul es barmikor megteptek, megrangattak hatulrol, barmikor felkapott apam es kidobott a szobabol stb., szoval ami nekik gyerekkori kedves elmeny a tesojaval, az nekem gyerekkori trauma.

Aki azt irta, hogy a parom szent, hat igaza is van meg nem is, mert en tudatosan valasztottam, tudtam, nem vagyok normalis, mint anyam es ehhez egy halalosan nyugodt par kell, nem egy agressziv alkoholista, mint apam. En az elejetol figyelmeztettem a rossz szokasaimrol es o eleg turelmesen vegignezte a duhrohamaimat, direkt provokacio nelkul, viszont nem jol kezelte, mert nem ismerte a multbeli serelmeket. Apam azt csinalta, ha mar eleget bantottak es orditva sirtam es osszeestem a padlon, akkor folem hajolt es uralkodva ervenytelenitette minden erzesemet: most mit bogsz? Mi a bajod? Csak beszelgetunk, ne jatszd magad, senki sem bant, na, gyere ide, tudod, hogy apad szeret, h”lyegyerek. Es ilyenkor megprobalt megolelni. Amit kisgyerekkent hagytam, tinikent elkerultem es felnove meg ala is rugtam, amig ezekkel eltem. Ebbol kifolyolag, amikor egy vita heveben a parom normalisan olyanokat mond, hogy semmi baj, csak beszeljuk meg, gyere ide, szeretlek es meg akar olelni, akkor teljesen kikelek magambol, mert ugyanugy es ugyanott erzem magam, mint gyerekkent, a padlon fekve, sirva, de meg az utolso pillanatban is provokalva. Ezt is el kellett hogy mondjak neki, mert en nem tudtam ezt jol atadni, csak raorditottam hogy hagyd mar abba, pont ugy beszelsz mint az a retkes alkoholista! Es nem ertette mi a bajom, mert o tenyleg szeretettel fordult hozzam. Szoval eleg sok surlodasom volt vele es o nem tudta ezeket kezelni, de ot is tanitottak, hogy keruljon ilyenkor el, pl ha ilyen duhkitoresem van, azonnal felall es elmegy otthonrol es neki ez volt a legnehezebb, mert o meg akart nyugtatni es segiteni, de mar megertette, barmit tesz, olaj a tuzre. Pl egy klasszikus vitank az volt, amikor rendetlen a parom es anyam ezert nagyon sokat bantott, tepett, vert gyerekkent. Aztan felidegesitettem magam, hogy nem kepes a parom a koszos tanyert elmosni, nem vagyok a szolgaja (anyamek annak is hasznaltak az elvezeti bantalmazason tul, ami a terapeuta szerint abbol ered hogy nem szeretik magukat, tudjak milyen jelentektelenek es fontosnak akarjak magukat feltuntetni a folytonos dramakkal, bantalmazassal, hogy o rajuk legyen figyelve, egyaltalan nem rolam szolt az egesz, soha). Aztan kezdetben ilyenkor hozza is vagtam a paromhoz, aztan rogton megbantam es bocsanatot kertem de az megint ilyen dramai bogos-orditos h”lyesegbe torkollott. Aztan azt mondtak neki terapian, ha ilyen van, legyen nala osszekeszitve mindig egy taskanyi ruha es egy barat, ahova mehet 1-2 napra, mert ha odaig jut valami, hogy torok zuzok, akkor ne szoljon hozzam, csak fogja meg a taskat es menjen el es ne jojjon vissza amig nem szolok neki, de legalabb 2 napig. Nekem meg azt tanitottak, hagyjam elmenni, mert nem el fog hagyni, hanem hagy megnyugodni es amint elment es nem tudom magam megnyugtatni, utana torjek zuzzak, de mindent hagyjak utana ott, ahogy eltort, aztan sirjam ki magam es bujjak be az agyba, aludjak ra egyet, hogy helyre alljon a belso bekem, majd masnap szembesuljek vele mit tettem: a parom elment, a konyha romokban. Ilyenkor tenyleg kell +1 nap, hogy kisirjam magam, mert nem vagyok normalis, aztan osszetakaritok, hallgatok egy kis zenet, elmegyek es veszek uj edenyeket, fozok valamit es azt mondtak ne hozzam fel ujra a temat, ne kezdjek el bocsanatot kerni, ne vitatkozzak, csak irjak neki egy sms-t hogy foztem ebedet vagy vacsorat, varom haza, mintha mi sem tortent volna es majd megbeszeljuk orakkal kesobb, hogy hazaert, ne ez legyen az elso es akkor se beszeljuk tul. Ez egyebkent mukodik, mert nem akarok olyan ember lenni, akitol el kell menekulnie, o pedig hazajott es mindig kicsit humorral kezelte a dolgot, megdicserte az uj edeny keszletet es mondta, hogy ez most draganak tunik, jo lenne, ha megmaradna. Es tenyleg jot tesz a kapcsolatunknak hogy nem latja a kiborulasaimat, nem probal meg nyugtatni se segiteni, csak engedi, hogy egyedul maradjak az erzeseimmel es ugy kezeljem, ahogy tanultam oket. Amugy fontos osszetevo a terapiaban, hogy egyedul lehet hagyni, mert nincs ongyilkos hajlamom, en mindenben kart teszek, de magamban nem. Par ilyen otthonrol elmenos eset utan elkezdett csokkeni bennem a harag ilyen aprosagokert es listat keszitettunk, mi a dolga, amivel csokkentheti a surlodasokat, amik nekem nagyon erintik a trigger pontjaimat es ezt a listat kiragasztottuk a falra, hogy mindig lassuk es ha valami bajom van, ami szerepel a listan, csak mutassak a listara es hagyjam ott ot vagy irjam hozza, tehat minel inkabb erositsem a magatol ertetodo dolgokat velem kapcsolatban, ne magyarazkodjak allandoan, ez olyan, mint egy hasznalati utasitas a mikrohoz, viccesen hangzik, de mukodik. Pl maga utan valo elpakolas, nem emelgethet, ne sajnaljon, ne akarjon vigasztalni, ne fogja vagy huzza meg a hajamat (utalom, ha hozzaernek, anyam annal fogva tepett meg allandoan) stb. Es nekem is van sajat listam, ahol azok a dolgok tilto listaja van, amit nem szabad csinalnom, hogy ne fokozodjon a vita vagy a vitaig se jussunk el es vannak “nyugi pontok”, ami azt jelenti, hogy mivel nyugtassam le onmagamat ilyenkor, meg mielott osszeomlanek. Eljutottunk arra a pontra, hogy mar csak par havonta tortenik ilyen (a napi rendszerbol kiindulva hosszu utat tettem meg) es resze a figyelem eltereles mind az o reszerol, mind az enyemrol. Legutobb az tortent, hogy ott hagyott 3 poharat a pulton, amibe bele is szaradt a puding es emlekszem mennyiszer kellett anyamek 1 hetes mosatlanjat elmosni, amikor meg hazajartam es kozben is alaztak, szemetkedtek, hogy nem vagyok kepes jonni es segiteni, elmegyek es hagyom oket a koszban, nem szeretem oket stb. Es ezt vegig toltak, amig rendet raktam naluk, ha meg oda szoltam, hogy k”ssoljal mar, apam agressziv lett, anyam meg eloadta hogy elajul. Ez a poharas ugy bennem megint oriasi indulatot valtott ki, haragudtam, de nem a paromra, fogtam es idegbol odab”sztam az osszeset a foldre, aztan amikor kijott es latta hogy sirok, kerdezte mi tortent, mondtam neki hogy egy rohadt eger van a hazban, felek tole es meg kell szabadulnunk tole. Emiatt az eger lett a celpont es nem o vagy a mult, aztan elmentem sirva es bezarkoztam a furdobe, neki ugy kellett tennie mintha semmi gond nem lenne, rendet rakott es elment a kertbe valamit butykolni. Aztan este arrol beszelgettunk, hogy neha jonnek az egerek es olyankor megijedem, mert a lelkemet ragjak es oket akarom agyon utni, amit nem ertett de a kovetkezo heti terapian elmondtam pontosabban mire gondoltam es az eger volt a multam es a szuleim jelkepe, valodi eger nem volt a hazban. Azota ha valami belem ut, akkor mindig mondom neki, bejottek a rohadt egerek, megyek es szetverem oket es ilyenkor o kimegy a hazbol es hagyja, hogy lenyugodjak vagy ha tenyleg torni akarok valamit, akkor ne legyen ott.

Terapias kutyat is kaptam, vagyis nekunk kellett “csinalni” egy erzelmi tamogato kutyat, ami ugy nezett ki, hogy elmentunk a gyepmesteri telepre es a legbaratsagosabb, legkevesbe felos allatot kellett kivalasztani es hazahozni, amit egyebkent a terapeuta ugy mondott el, hogy menjek el a halalsorra es mentsek meg egy bantalmazott, rosszsorsu gyereket, aki egy allat testebe van szorulva es senki sem szereti, ez a kutya lesz az en woodoo babam is egyben es rajta kell kijavitanom a szuleim hibait, tehat en leszek most a szulo es a kutya lesz a gyerekkori enem. Aztan ki kellett kepezni, mint a rendorkutyakat, hogy ne feljen a hangos zajoktol kiabalastol, ami amugy nagyon konnyu volt, csak en hittem bonyolultnak. Egy kutya trenernek elmondtam, hogy duhkitoreseim vannak es o lesz az erzelmi tamogato kutyam, nem szabad felnie ilyen helyzetekben tolem, mert akkor sokkal jobban bestresszelek, hogy meg ot is bantom a viselkedesemmel. Igazabol annyit csinaltunk a kutyaval, hogy mutattunk neki egy kanalat, jutalmat kapott, odakoccintottuk a poharhoz, jutalom, elejtettuk, jutalom, aztan ugyanezt vegig csinaltuk tanyerokkal es poharakkal is amig mar el nem tortek es a kutya vegig nagyon elvezte mert valami pozitivval tarsitottuk, egyaltalan nem felt. Aztan az orditassal is vegig csinaltunk egy ilyen treninget es minden ket hetben ha nem tortenik otthon semmi, a kutyaval kell gyakorolni hogy ne felejtse el, ha megtortenik, o nem kell feljen. Amiota velem van, sokkal jobb, mert amikor kiborulok vagy oda jon es atolelhetem, sirhatok vele, o nem szolal meg, tudom, hogy nem itelkezik es nem nez h”lyenek stb., amit az emberek felol erzek amugy. Vagy a masik eshetoseg, hogy meg ki sem alakult a vita csak foldhoz vagok pl egy femedenyt, odajon es orul, adok neki egy jutalmat es azonnal elviszem setalni, en megszabadulok a helyszintol es kisirom magam utkozben, a kutya meg vidaman jon velem. Szoval ilyen esetben szerintem nagyon fontos az erzelmi tamogato allat, megfeleloen kikepezve, mert ha nem lenne tanitva, ot is csak bantanam a viselkedesemmel mert latom hogy fel es ez sokat rontana az allapotomon, mert tudnam hogy egy tehetetlen lenyt bantok. Fontos hogy semlegesen reagaljon a kornyezetem, ne legyen olaj a tuzre, ezert kellett a paromnak is a megoldas helyett az elkerulest valasztania, aztan majd a szakembernel megbeszeljuk, ha addig nem tudtuk vagy nem akartuk.


Egyebkent a szuleim sulyosbitjak bennem a buntudatot, hogy megsem annyira rossz emberek, hogy pl vettek egy hazat par eve nekem, mert sajnaljak es szeretnek, de csak 5kmre van toluk, ezert sosem mentem oda, tul kozel van, nem mentem el atiratni sem magamra, nem erdekelt az egesz, emiatt is uzengetnek hogy menjunk az ugyvedhez, az csak az enyem, nem szolnak bele, erre gyujtottek stb., de a haz gondolatatol is elfog a hanyinger, ha hozzajuk kotom vagy toluk van, mindenemet elajandekoztam es elegettem, ami rajuk emlekeztetett, nem akarok toluk hazat sem, ha meghalnak, akkor sem mennek oda soha, se oda ahol ok elnek, azonnal eladnam, meg se neznem es annyira nem akarok toluk semmit kapni, ami rajuk emlekeztetne, hogy a penzt is valami bantalmazott nok vagy gyerekeket segito alapitvany kapna, mert a penzbol vett valami is arra emlekeztetne, hogy kiktol van es azok mit tettek velem.


Egyebkent ez a kerdes is a terapia resze, azt mondtak ne tartsam magamban, mondjam el minel tobb embernek, mert ugy latszik, csak en hiszem, hogy igy felnoni altalanos, de azert ez nem az. Es ne tartsam magamban, meg annyi mindent mast sem, de ahhoz nem vagyok eleg bator, hogy errol nyilvanosan beszeljek pl egy alapitvany ismeretterjeszto videojaban. Szoval maradt ez a nevtelen megoldas es bar nem tudjak meg az emberek ki vagyok, jo erzes leirni, kiirni magambol es akinek jobb elete volt, emlekeztetni ra, milyen szerencses es akinek ez vagy rosszabb jutott, emlekeztetni ra, hogy nincs egyedul es el kell onnan tunnie, segitseget kernie, valtoztatnia a sajat eleten, kornyezeten es akik korul veszik. Egynap talan leszek olyan bator, hogy ezt nyilvanosan is elmeseljem, az arcomat vallalva, de addig is jo erzes megosztani ezt igy veletek.

máj. 8. 12:40
 23/26 anonim ***** válasza:

11!


Nyilván te is a szuleidre fogod a bunkó stílusodat, ugye. Ez lett ma a szokás. Mindenért a szülő a hibás, legyen a gyerek 6, 16, vagy 66 éves. Azért olyan a szerencsétlen, mert car gyerekkora volt. Mind a pincébe volt zárva, egyedül, aztán 18 évesen engedték ki a nagyvilágba. Nyilván, hiszen különben lett volna kapcsolata normális emberekkel. Biztos nem volt óvodás, iskolás, nem volt egy barátja se, aki mesélt volna a saját szüleiről, nem nézett se mesét, se filmet. Mondom, a pincében nőtt fel, nulla külvilág kapcsolattal. Vagy értelmi fogyatékos, esetleg autista, hogy nem sikerült neki megerteni mi a normális és mi a nem normális. Ha ezek közül egyik sem, akkor felnőttként EGYEDUL Ő a felelős azért, hogy hogy viselkedik. Tudod idióta szülőnek is van normális gyereke, az bantalmazo gyereke se lesz evidensen ugyanolyan. Van választása, képes felismerés mi a jó, mi a rossz, pláne felnőttként. De akkor ugye be kellene is érni hogy nem apuci meg anyuci a hibás, ha 20/30/80 évesen idota valaki, hanem ő maga.

máj. 8. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 anonim ***** válasza:
máj. 8. 13:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 A kérdező kommentje:
Kerdeztek tobben miert nem vettem eszre, hogy nem ez a normalis, igy visszagondolva egyszeru. Apam es anyam masok elott a tokeletes jofej szulok voltak es csak a 4 fal kozott muvetek ezt es ha mondtam rokonoknak, senki sem hitt nekem, mert mindig ugy allitottak be mint egy ostoba viselkedes problemas gyereket, ok meg mekkora szentek hogy mindezek ellenere szeretnek.. mert hat az en szuleim olyan jo fejek mindenkivel, biztosan eltulzom stb. igy senki nem hitt nekem. A barataim elott, utcan es suliban a tanarok elott normalisak voltak, ahogy mas szulei is es ezert en azt hittem, hogy veluk is ugyanezt csinaljak otthon, csak errol tilos beszelni mert az csak a csaladra tartozik es nem szabad megszegyeniteni oket meg elvesznek toluk ha ilyeneket mondok es arvahazba kerulok stb.. 19 vagy 20 eves voltam, amikor eloszor elmondtam az akkori paromnak es megkerdezte, hogy miert nem jelentettem meg fel oket es en visszavalaszoltam, hogy dehat mindenkinek ilyenek otthon a szulei, nem? Es o mondta, hogy dehogyis. Akkor kezdtem raebredni, hogy ez nem normalis, ez a titkolt agressziv idegbeteg csaladikor, utana valo parhonapban kezdtem kutatni a temaban, a barataimat kikerdeztem, a csaladtagokat, tanarokat stb es akkor szembesultem vele, hogy massal nem csinalnak ilyeneket es ez beteg dolog. Mivel az o szuleik is ezt csinaltak az en szuleimmel es tudtam, azt hittem minden szulo ilyen.. es elegge kiakadt mindenki aki ismert mert en annyira kedves jofej laza voltam kulso szemmel nezve csak nagy volt a pofam mindig.. aztan mondtam hogy persze, mert koztetek jol erzem magam, mert ugy ha hazamegyek allandoan a halal hazban vagyok, utana mar igy hivtam. De nem tudtam azonnal es csakugy lelepni mert egyetemre jartam, raadasul nagyon eros szakra es dolgozni is alig tudtam mellette, sajnos tobb ev volt mire ezek utan megszabadultam ettol a csaladi kortol… mivel az ilyet sosem hirdetik a szemetladak, sot kisgyerekkortol kenyszeritenek a hallgatasra, ezt normalisaljak bennem es azt hittem mindenkinel ugyanez megy otthon, csak nem mondjuk ki
máj. 8. 22:33
 26/26 anonim ***** válasza:
100%

Az teljesen természetes, hogy aki ebben nő fel, az nem veszi észre, hogy gond van. Honnan is tudná?

Én is csak huszonévesen jöttem rá, hogy nem minden családban általános a veszekedés, ordibálás, hogy semmi gonddal nem tudok anyámhoz fordulni.

máj. 9. 10:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!