Semelyik családban sem tudnak egyenlően bánni a gyerekkel? Miért van ez?

Sehol sem látom azt, hogy a gyerekeikkel egyenlően bánnának a szülők. A példák ami alapján mondom:

Anno mind az apai, mind az anyai nagyszüleim rettentő igazságtalanul bántak a gyerekeikkel. Apáméknál apámnak dolgoznia kellett meg mindenben segíteni, míg a húgát 40 éves koráig eltartották szülők (nem viccelek). Csak hogy néhány fontosabb elemet említsek.

Anyáméknál ugyan ez volt, a nagybátyjám volt az atyaúr isten és mindenkinek őt kellett körülugrálni. Anyám ha keresett pénzt diákmunkával és venni akart abból magának akár egy ruhát, akár egy csokit vagy iskolaszert vagy bármit, mindent vennie kellett a tesójának is mert az mégiscsak úgy igazságos, ne legyen önző (nem hiszem hogy önzőség ha az ember a maga által keresett pénzt félreteszi vagy magára költi)

Legjobb barátnőméknél is ez van. A barátnőmnek nem kell dolgoznia egyetem mellett, megveszik a könyveit, havi 40k a kaja pénze és a ruháit sem magának kell vegye meg a rezsit is fizetik az albérletében, míg a nővére hiába egyetemista (jogot hallgat ami még nehéz is szerintem) dolgoznia kell mert a szülei úgy érzik ő az idősebb, neki önállósodnia kell ( nem valami lusta, élősködő a csaj amúgy hanem nagyon normális és szorgalmas, asszem a tanulmányi ösztöndíja is 30ezer egy hónapban, amihez nem kis teljesítmény kell). Emellett még plazmázni jár hogy el tudja tartani magát.

A barátoméknál is hasonlóan van. A barátom dolgozik már, rendesen 8 órában, vagy néha túlórázik is. Ennek ellenére hazamegy akkor a kerti munkák az övéi, holott a húga (aki 18 tehát nem egy gyerek) már rég hazaért, nem csinál semmit, nem tanul csak könyvet olvas. Őrá nincs rákényszerítve hogy bármit is csináljon mondván ő még "gyerek" majd később segít ő is (megjegyzem barátomnak 16 éves kora óta kell megcsinálni mindent, mintha az ő háza lenne és most sem idősebb sokkal tesójánál, mert 20 éves csak)

Nálunk hasonlóképp van. Húgomnak mindent lehet, neki minden jár. Ha hangosabban merek lépni a lépcsőn reggel, akkor anya majd leszedi a fejem mert neki még pihenni kell (megjegyzem ez reggel 10kor volt és nem dolgozni volt a húgom vagy valami, csak hajnal 1ig nézett sorozatot). Neki akárhány csávója van nem szólnak semmit, pedig vicc nélkül mondom 12 gyerekkel járt az elmúlt 2 évben ami szerintem extrém, főleg hogy nem gyerek kapcsolatok voltak (vagyis csináltak ezt-azt) és volt akit megcsalt két másik sráccal mondván neki "élnie kell". Nekem a mostani barátom előtt egyetlen "alakulóm" volt (azaz nem jártunk vagy ilyesmi, csak beszélgettünk meg elcsattant 1-2 csók, de semmi több) és mikor megtudták eltiltottal tőle, meg le lettem r*bancozva (a nagy gond az volt amúgy hogy 17 voltam akkor, a srác meg 21). Nem hiszem pedig hogy olyan szégyenteljes lett volna az hogy randiztam vele párszor, ahhoz képest amit a húgom csinál. Emellett ő nincs baszogatva azért mert semmit nem csinál én ellenben azonnal. Pl. A hugommal közös a fürdőnk (anyáéké külön van) és ha nincs kitakarítva szombat reggel (mert hetente szoktuk) anyám engem kezd zaklatni, nem a húgomat pedig neki is annyi na meg közös szóval nem is értem miért nekem kéne csak megcsinálni (amúgy én 19 vagyok húgom 17 szóval nem valami kisgyerek).

Szóval nem értem. Most csak előttem vannak ilyen rossz példák vagy másnál is van ez? Miért kell ilyen igazságtalanul bánni a 2 külön gyerekkel?

Amúgy félre értés nem essék, nem azzal van bajom hogy segíteni kell otthon mert az természetes dolog, hanem azzal hogy ilyen igazságtalan arányok vannak mindenhol.