Utálom a munkát, amit intéztek nekem, hogy mondjam meg?
Nem sikerült a vizsgaidőszak alatt egy ráépülős tárgyam, ebben a félévben 1 bejárós szemináriumom van, minden más előadás, fakultációs tárgy. Szerettem volna elmenni dolgozni, részmunkaidőben, apukám segítségét kértem ebben, ismer mindenkit, vannak kapcsolatai. Az egyik ismerőséhez kerültem, igazából azért mondtam őt, mert az irodája közel van és tanít az egyetemen is, valamennyire már ismertem, ott normális volt.
Most meg egy bunkó velem.
Gyomoridegem van, ha bent vagyok, akkor is, ha épp megyek dolgozni, akkor is, ha másnap dolgozom. Hogy vajon épp miért leszek lekiabálva, vagy mire tesz valami rosszindulatú megjegyzést, mi nem lesz jó. Ritkán van bent, ennyi a szerencsém.
Kérdeztem másokat, hogy előttem is ilyen volt-e, mert az egyetemen nem így szokott viselkedni, mondták, hogy nem, sőt, általában lazán, közvetlenül áll mindenkihez. Nem viszi túlzásba a segítséget, sokszor nemtörődöm, de lehet rá számítani, ha baj van. Az ott dolgozóktól is kérdeztem, hogy tényleg nagyon bénázom-e, de erre is azt mondták, hogy nem, kezdő vagyok, sosem dolgoztam még a gyakorlatban, persze, hogy nem rendelkezem olyan tudással, mint azok, akik 20-25 éve vannak a pályán.
Van, hogy olyan feladatot bíz rám, amihez közöm sincs, azt sem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Máskor meg az a "munkám", hogy várjam nála otthon a festőket, menjek el venni cukrot és kávét, de múltkor az iroda épületének a kertjét is velem akarta rendbe rakatni, az ott dolgozó mondta neki, hogy hívjon már egy hozzáértőt, ne velem csináltassa ezt.
Sokszor belém köt, teljesen ok nélkül.
Ma pl. szólt az egyik ügyvéd, hogy pénteken lesz annak a tárgyalásnak a folytatása, amin voltam vele még februárban, szeretnék-e menni? Péntekenként nem dolgozunk, ha van tárgyalás, arra az adott ember megy, de ennyi.
Mondtam, hogy megyek szívesen, a főnököm ezt hallotta, mire közölte, hogy ha ennyi a szabadidőm, nyugodtan bemehetek dolgozni is.
Múlt héten már elsírtam magam bent, mert reggeltől bent volt, 9-től kaptam az ívet rendesen.
Tudom, egy gyakornok vagyok, ez a létra legalja, ezzel nincs is bajom. De már tényleg állandóan a munkám miatt izgulok, hétvégén is azt számolom, hogy na, még hány órám van az idegbajig. És nem tudom, miért ilyen, mert semmi oka rá. Amit rám bíz, igyekszem megcsinálni, ha nem boldogulok vele, kérem más ott dolgozó segítségét. A suliban is tavaly vizsgáztam nála, igaz, hogy annyi volt a vizsgám, hogy közölte, beszéljek, amiről akarok, aztán kiengedett egy négyessel, de nem kötözködött, nem volt bántó, semmi.
Szeretnék felmondani, úgyis jön mindjárt a vizsgaidőszak, de félek, hogy itthon úgy tűnne, kudarcot vallottam... Mit csináljak szerintetek?
Még fiatal vagy, de majd megérsz arra, hogy ne zavarjon a korkülönség, és a "státusz". Hidd el, pont ő is akkora rohamtempóban rohan a toalettre mint bárki más, ha rátör a hasmars.
Beszélj vele. Ha azt mondja,nincs semmi, az is mindegy. Te jelezted a problémát. Ha beszélgetés után pedig nem változik a viselkedése, a lehető legnyugodtabb lelkiismerettel mondj fel.
osztatlan képzésnél amúgy is illik ennyit csúszni.
Akkor a többség nincs tisztáan az illemmel.
Jópár éve színházba hívott a barátnőm, mert a lánya (mondjuk ő tényleg joghallgató volt) annyira tanult, hogy ért rá vele menni. Mesélte, hogy apuka barátjánál fog vizsgázni a lány, és a pasi azt mondta, bármit húz ki, csak mondja el a Csemegi kódexet. Nem volt hozzá elég pofátlan, tanult, mint a güzü és tisztességesen vizsgázott.
Lenne mit tanulni tőle...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!