Elmennél olyan randira, amit a szüleid intéztek, a tudtod nélkül? Jogos, hogy kiakadtam?
TL;DR fő kérdés igazából.
Hosszabban kifejtve:
16 éves koromtól 20 éves koromig volt egy komoly kapcsolatom, még a gimiben jöttünk össze, igazi "high school sweethearts" kapcsolat volt. Sok időt töltöttünk együtt, az első egyetemi évünk után össze is költöztünk. Aztán 1 év után rám jött valami, hogy én még élni akarok, bulizni, ismerkedni és szakítottam vele. Ezt követően volt egy átbulizott nyaram, majd valamiféle sugarbaby/trophy wife wannabe lettem, és elhittem, hogy nekem ez jó, képes vagyok így leélni az életemet, erre vágyom. 3 évig tökéletes is volt, menyasszony lettem, de mikor elkezdtük szervezni az esküvőt, valami bekattant nálam, és hirtelen zavarni kezdtek azok a dolgok, amik előtte soha (korkülönbség, az, hogy egzisztenciálisan felettem áll, hogy nem a saját nevemről ismernének az emberek, csak "XY felesége" lennék). Így januárban elengedtük egymást. Azóta szingli vagyok, igazából próbálom megtalálni magam, azt az énemet, aki boldogul egyedül is. Nem mondom, hogy nem randizom, nem ismerkedek férfiakkal, de nem az az első, hogy életem szerelmét görcsösen keressem.
Anyukám ennek ellenére heti szinten ajánlgatja a barátnői, ismerősei fiait, éppen az önéletrajzukat nem küldi át nekem. De eddig ez kimerült abban, hogy ajánlgatta őket, meg megjegyezte, éppen ki mennyire lett helyes, ki hol dolgozik, mit csinál stb. Aztán tegnap úgy jött haza, hogy a volt párommal, akivel 16-20 éves korom között együtt voltam, találkozott, mert pont itthon van a hosszúhétvégén a szülőknél és majd keresni fog engem. Kérdeztem, hogy miért, mire kínosan mondta, hogy talán beszélt neki a befuccsolt eljegyzésről, és hogy mennyire magam alatt vagyok (nem igaz), mennyit emlegetem mostanában őt (ez sem igaz) és hogy mozdítson ki picit, nagyon jót tenne nekem és hálás lenne érte ő is, én is. Van több hobbim, baráti társaságaim, elfoglalom magam. Ennek ellenére az anyám úgy festett le a volt barátomnak, mintha az utóbbi hónapokban el sem hagytam volna a lakásomat és egy begubózott remete lennék.
Írt is estefelé, hogy hallotta, mi történt és sajnálja nagyon, meg bármilyen furcsa, ő is gondolkozott rajta mostanában, hogy mi lehet velem és ha van kedvem, valamelyik nap elmehetnénk egy kávé-sütire.
Elhiszem, hogy anyukám jót akart ezzel, de hátbatámadásnak érzem. Nem szólt előtte, nem is én kértem, kellemetlennek érzem az egészet. Az exemnél is benne lehet a pakliban, hogy anyukámmal akart pusztán udvarias lenni... Nem tudom, de kettős érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. Az is zavar, hogy 23 éves vagyok, mégis az anyám játszik nekem kerítőt, a kérésem, beavatásom nélkül.
Megmondanám az exemnek, hogy az anyám kombinált, amiért elnézést kérnék tőle a nevében is. Ennek ellenére találkozhattok, ha nem tudod, mit érzel ezzel kapcsolatban, de tisztázni kell a helyzetet.
Szerintem ami először nem működött, az másodszorra sem fog. Tisztességtelen lenne őt h*lyíteni.
Vegyes érzéseim vannak a találkozóval kapcsolatban.
Az tény, hogy nagyon szerettük egymást, a szakítás után jópárszor elgondolkoztam, hogy békülnék, újrakezdeném, de aztán a büszkeségem erősebb volt, meg valahol zavart, hogy nem küzdött, nem könyörgött értem...
Aztán tegnap miután beszéltünk, visszanéztem a régi képeinket, videóinkat, eléggé rám jött a nosztalgia. Ma meg már vártam, hogy fog-e írni, keres-e stb. Csak szánalmasnak is érzem, hogy ezt így az anyám intézte, mintha én valami lúzer lennék, aki képtelen ismerkedni.
Neked az a bajod, hogy amit komolyabbra fordulnak a dolgok, beijedsz. Maradj szingli, neked az való. Ne tervezz esküvőt meg ilyeneket senkivel. Talán egyszer megérsz rá,, de lehet soha.
És igen, jogos a kiakadásod!
Éretlen tini vagy a fejedben még mindig. Alkalmatlan egy komoly párkapcsolatra. Inkább "élj", bulizz, felelőtlenkedj! Az való még neked. A sráccal ne játsz megint, jobban jár nélküled!
Ezeket nem bántásból írom, csak a tényeket sorolom fel.
Előbb nőj fel, érj meg lélekben, és csak utána kezdj komolyan keresgélni.
Nem az a bajom.
16 évesen lett egy komoly kapcsolatom, onnantól az időm legnagyobb részét vele töltöttem jó formán. Mikor összeköltöztünk, én átmentem valamiféle házitündérbe, aki minden reggel palacsintát/gofrit sütött, háromfogásos ebédeket/vacsorákat csináltam, hogy mire hazaér ő is, legyen kaja otthon. Nem én voltam az első magamnak, hanem ő, a kapcsolatunk. Hozzá alakítottam mindent, és elhittem, hogy ez így jó, ennek így kell lennie. Beszéltünk házasságról, gyerekekről is, és itt jött az, hogy rájöttem, nem akarok 21-22 évesen anyuka lenni, nem akartam, hogy olyan hamar lezáruljon a gondtalan fiatalságom.
A második párkapcsolatomban pedig ami az elején izgalmassá és vonzóvá tette az egészet, az is tett be neki (korkülönbség, más életszakasz, kiszolgáltatottság).
hat ha engem kerdezel neked egy pasi szünet kell. allandoan kapcsolatokban meszkallsz. Mi lenne ha kicsit kielvezed hogy nincs baratod es utanna meg mindig lehet az ex-eddel is randizni..
a kielvezes pedig nem azt jelenti hogy pasizol ejszaka csak aztan reggel lelepsz hanem hagyd egeszben.
tanuljal, dolgozzal, baratnozzel stb.
kicsit bekelj ki magaddal mert nekem ez az egesz nagyon "lost"-nak hangzik ez az ugrabugralas ez nem jo az nem kell.
Lehet hogy bármilyen kapcsolatod is lenne, az elköteleződéstől félsz.
Manapság egyébként házasságkötéskor maradhat a saját neved is és nem kell "Xy né" lenned.
"meg valahol zavart, hogy nem küzdött, nem könyörgött értem..."
Ajjaj...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!