Elmennél olyan randira, amit a szüleid intéztek, a tudtod nélkül? Jogos, hogy kiakadtam?

TL;DR fő kérdés igazából.

Hosszabban kifejtve:

16 éves koromtól 20 éves koromig volt egy komoly kapcsolatom, még a gimiben jöttünk össze, igazi "high school sweethearts" kapcsolat volt. Sok időt töltöttünk együtt, az első egyetemi évünk után össze is költöztünk. Aztán 1 év után rám jött valami, hogy én még élni akarok, bulizni, ismerkedni és szakítottam vele. Ezt követően volt egy átbulizott nyaram, majd valamiféle sugarbaby/trophy wife wannabe lettem, és elhittem, hogy nekem ez jó, képes vagyok így leélni az életemet, erre vágyom. 3 évig tökéletes is volt, menyasszony lettem, de mikor elkezdtük szervezni az esküvőt, valami bekattant nálam, és hirtelen zavarni kezdtek azok a dolgok, amik előtte soha (korkülönbség, az, hogy egzisztenciálisan felettem áll, hogy nem a saját nevemről ismernének az emberek, csak "XY felesége" lennék). Így januárban elengedtük egymást. Azóta szingli vagyok, igazából próbálom megtalálni magam, azt az énemet, aki boldogul egyedül is. Nem mondom, hogy nem randizom, nem ismerkedek férfiakkal, de nem az az első, hogy életem szerelmét görcsösen keressem.

Anyukám ennek ellenére heti szinten ajánlgatja a barátnői, ismerősei fiait, éppen az önéletrajzukat nem küldi át nekem. De eddig ez kimerült abban, hogy ajánlgatta őket, meg megjegyezte, éppen ki mennyire lett helyes, ki hol dolgozik, mit csinál stb. Aztán tegnap úgy jött haza, hogy a volt párommal, akivel 16-20 éves korom között együtt voltam, találkozott, mert pont itthon van a hosszúhétvégén a szülőknél és majd keresni fog engem. Kérdeztem, hogy miért, mire kínosan mondta, hogy talán beszélt neki a befuccsolt eljegyzésről, és hogy mennyire magam alatt vagyok (nem igaz), mennyit emlegetem mostanában őt (ez sem igaz) és hogy mozdítson ki picit, nagyon jót tenne nekem és hálás lenne érte ő is, én is. Van több hobbim, baráti társaságaim, elfoglalom magam. Ennek ellenére az anyám úgy festett le a volt barátomnak, mintha az utóbbi hónapokban el sem hagytam volna a lakásomat és egy begubózott remete lennék.

Írt is estefelé, hogy hallotta, mi történt és sajnálja nagyon, meg bármilyen furcsa, ő is gondolkozott rajta mostanában, hogy mi lehet velem és ha van kedvem, valamelyik nap elmehetnénk egy kávé-sütire.

Elhiszem, hogy anyukám jót akart ezzel, de hátbatámadásnak érzem. Nem szólt előtte, nem is én kértem, kellemetlennek érzem az egészet. Az exemnél is benne lehet a pakliban, hogy anyukámmal akart pusztán udvarias lenni... Nem tudom, de kettős érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. Az is zavar, hogy 23 éves vagyok, mégis az anyám játszik nekem kerítőt, a kérésem, beavatásom nélkül.