Ezt hogy bocsássam meg nekik? Az állásomat is ők intézték.
A szüleim mindig a jogi pályára szántak, de én nem akartam. Nem is vettek fel és mondtam, hogy akkor szeretnék önálló lenni, mert mindig mindent ők intéztek el nekem, protekciós voltam...
Lett egy állásom hamar, aminek nagyon örültem, szeretem a munkámat és jól is keresek vele. De kiderült, hogy a főnököm azért vett fel, mert jóban van apával és ő mondta.
Azt akarták, hogyha látom, milyen nehéz így dolgozni, akkor majd meggondolom magam és egyetemre megyek, ahogy ők is akarták.
Végig hazudtak és hagyták, hogy azt higgyem, végre egyedül értem el valamit.
Azt mondják, ők csak a szememet akarták felnyitni, de ez nem igaz. Nem tudják elviselni, ha valami nem úgy megy, ahogy ők akarják.
Ez nagyon gáz hozzáállás a részükről.
A megbocsátás majd jön magától, szerintem arra koncentrálj, hogy önálló legyél, önerőből érj el valamit - előrelépés, különköltözés, új munkahely, nyelvvizsga, jogsi, bármi. Aztán szépen lassan kiszállsz az életükből, és hidd el, úgy már könnyebb lesz megbocsátani. Ezt tapasztalatból mondom.
Ezzel csak az a probléma, hogy lehet, hogy egy munkanélküli családanya, vagy családapa sokkal jobban megfelelt volna az állásra, amit te most becsmérelsz. Csak hát apuci, meg a protekció.
A kis lelki világod engem különösebben nem érdekel.
Menj BME-VIK-re, ott majd helyrerakják az értékrendedet.
Vannak nyelvvizsgáim, versenyeken elért helyezéseim, jogsim... De nem tudom, hogy ezeket azért kaptam-e, mert tényleg megérdemlem, vagy a szüleim intézték el nekem.
Lehet, hogy más jobban megérdemelte volna az én helyemet a gimiben, vagy bárhol. Talán nem is vagyok olyan jó semmiben, mint gondoltam.
A legrosszabb, hogy az egyetemre is beakartak nyomni, de nem engedtem.
Akkor költöztem külön és lett munkám. Boldog voltam és úgy éreztem, fontos vagyok. Erre kiderül, hogy azt is ők intézték el.
ma 14:57
Te miről beszélsz?
Szó nincs arról, hogy nem akartak volna eltartani.
Lett egy munkám, amiről azt hittem, önállóan szereztem meg, mivel nem vettek fel az egyetemre. Most pedig kiderült, hogy azt is ők intézték el, csak azért, hogy megtapasztaljam, milyen dolgozni. Azt hitték, hogy hónapokon belül sírva megyek vissza, és kérem tőlük, hogy csináljanak valamit, hogy a következő évben felvegyenek.
Viszont ez nem így történt.
Hol becsmérelte a kérdező az állását? "szeretem a munkámat és jól is keresek vele"
Kérdező, a szüleid jót akartak, hidd el. Furcsán csinálták, de én érzem a jó szándékot mögötte! Természetes, ha egy szülő mindenáron segíteni akar a gyermekének (ezt szülőként írom), akkor is, ha a gyermek nem akarja :)
Tegyél félre lakásra (albira akár) és pattanj, hogy bizonyítsd, egyedül is életképes vagy!
"Mérgező szülők"?
Olvastad a könyvet?
Na, most aztán bebizonyosodott mennyire életképes is a kérdező, aki nem azt mondja, amit hallani akar azt már le is ujjazza :D
Ügyes kislány :)
ma 15:06
Nem jót akartak, csak azt, hogy az legyen, amit ők kigondoltak.
Az évek során kiismertem őket, sajnos.
Nem velük lakok szerencsére, nem kérek tőlük pénzt sem.
ma 15:11
Nem, de lehet, elolvasom. Érdekesnek tűnik.
ma 15:12
Önálló életem van, nem velük élek.
Eddig azt hittem, hogy egyedül oldottam meg mindent, de már semmiben nem vagyok biztos...
ma 15:14
Ja, mert csak az életképes, aki bólogat mindenre, még akkor is, ha nem igaz? :)
Bocsánat, hogy megvédem magam, tényleg.
"akkor szeretnék önálló lenni,"
A jó fizetésedből kiveszel egy albérletet, keresel másik állást, és önállósodsz. Hol itt a probléma?
Ezer gyerek lenne boldog, ha a szülei csak feleannyit törődtek volna vele, mint veled. Azt mondod nyelvvizsgáid vannak és versenyeredményeid, de nem vettek fel jogra? Kicsit ellentmond ez a két dolog egymásnak. Főleg, hogy gondolom a fizetős képzést is vállalták volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!