Ezt hogy bocsássam meg nekik? Az állásomat is ők intézték.

"Önálló életem van, nem velük élek."

Ezt közben nem láttam. Akkor meg? keress másik állást, és kész.

Andizsuzsi:

Nah igen a másik állás keresés lenne a célravezető a kérdezőnek. Aztán jönne a pofára esés hogy hát hiába vannak nyelvvizsgái meg verseny eredményei kitörölheti vele a sejhaját mert a munkáltató konkrétan leszrja hogy az embernek milyen papírjai vannak.

"Aztán jönne a pofára esés"

Akkor talán értékelné a szülei segítségét, és nem megbocsáthatatlan bűnnek tartaná.

Amúgy önmagának mond ellent a kérdező. Azt mondja, a szülei nem segíteni akarják, hanem ráerőltetni a saját akaratukat. Aztán meg úgy tűnik, hogy a mostani állásra maga jelentkezett, tehát mégiscsak abban segítették a szülők, amit ő szeretett volna. Engem mindig támogatott az édesanyám, abban, amiben éppen tudott. (életem első állását is ő protekciózta ki). De én nem azon gondolkodom, hogy meg tudom-e bocsátani, hanem azon, hogy meg tudom-e köszönni ezt valaha.

én simán megcsináltam ezt kombináltan.

elvégeztem a fősulit, ahova ŐK írattak be, az mellett tanultam olyan tanfolyamon, amit ÉN akartam, elhelyezkedtem olyan munkahelyen ahova a diploma kell, és mellette dolgoztam olyan helyen is, ami hozzám jobban passzolt.

én kiaknázok az életben MINDEN lehetőséget.

nem értem kérdező miért akad fent a semmin.

de ő sem bizonyította be, hogy képes lenne rá, csak speciel nem akarja

én annyit látok csak, képtelen rá és ezért nem akarja

és e kettő között pedig nagyon nagy a különbség..

Akkor próbálj a szüleid tudta nélkül másik állást keresni. Majd jópár pofára esés meg megalázás miatt rájössz 2 fontos dologra:

1, Magyarországon tisztességes álláshelyen normális fizetésért elhelyezkedni szinte csak protekcióval lehet

2, Ezt a szüleid is tudják és nem rosszat akartak neked.

Túl fiatal vagy még, de ha az minden vágyad, hogy az élet jól pofáncsapjon hát hajrá.