A szüleim “hallott ügynek” könyvelik el a párkapcsolatom?

A sztori röviden: mindig is jóval idősebb barátaim voltak. A mostani párommal 2 éve vagyunk együtt.

Én 25, ő 45. Igen tudom, hogy sokak szerint ez beteges, abnormális, úgyse fog működni stb

Már 2 éve teljesen jó minden, még csak komolyabb vitánk sem volt. Én jó egyetemet végeztem, biztos és jól fizető állásom van. Neki is régóta stabil, jó munkahelye van. Ő volt házas, van 2 gyereke. Én kiskorom óta tudom, hogy èn nem szeretnék gyereket. (Tudom és kész, nem fogom meggondolni magam, akkor sem ha nem nyitja rám senki az ajtót öregkoromban stb)

A szüleimmel rendszeres problémaforrás, hogy kb semmibe nézik a párom, mintha nem is létezne. Plusz ha szóbajön valami jövőbeli terv, egyértelműen úgy beszélnek róla, hogy abban a párom már nincs benne.

Mondtam nekik, hogy nekem ez nagyon rosszul esik. TUDOM, hogy nagy a korkülönbség és TUDOM, hogy sok esetben nem működik ez hosszú távon, de azért ne csináljunk már úgy mintha nem lenne arra is példa, hogy működhet. Ha meg mégsem, akkor majd akkor ráérek ezen aggódni. Most szeretem őt, jól érzem magam, vele akarok lenni és ennyi.

Már ezerszer elmondtam ezeket a szüleimnek de mintha a falhoz beszélnék. Ők elkönyvelték, hogy ez úgy se tart sokáig és kész. Mit tehetnék még?