Hugom azt mondja a szüleink azért nem tudtak jó szülök lenni mert a rendszerváltás elött születtünk és nem tudták mit kezdjenek a rájuk szabadult szabadságtól. Ti mit gondoltok erröl?

"Előtte jobb volt a nők dolga, csak gyereket neveltek."

A rendszerváltás előtt? Dehogyis nem dolgoztak. Dédanyám is dolgozott napi 8 órában. Még nyugdíjas korában is 4 órát egy darabig. (igaz, nem 65 évesen ment nyugdíjba).

13.

Te ezt szülőként kérdezed?

A gazdasági helyzet alapjaiban nyomja rá a bélyegét az emberi, családi kapcsolatokra.

Mit gondolsz, miért ilyen a társadalom?

Én 78-ban, öcsém 80-ban született. Összetett kérdés ez (is) eléggé.

A "nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt szabadsággal" tétellel nem értek egyet, szerintem nem ez volt a fő ok a szüleink generációjánál, pláne, hogy a tömeg (átlagember) számára olyan qrvanagy szabadságot hirtelen nem hozott a rendszerváltás (persze, lehetett _volna_ menni nyugatra, lehetett vállalkozni stb., de egy 2 melósból álló átlagcsaládnak ugyanúgy nem lettek perspektívái csak azért, mert megtörtént a rendszerváltás).

Addig is sokat güriztek, utána is sokat güriztek, max. az érintett sokakat, hogy ment a kavarás, helyezkedés, "vállalkozás", seftelés, tehát - jellemzően az apák - még kevesebbet voltak otthon, még kevésbé vettek részt a gyereknevelésben.

Szerintem inkább ez a része számít, vagyis, hogy 45 (!!!) éve volt ez - rendszerváltástól függetlenül is TELJESEN más volt az általánosan megszokott és elfogadott hozzáállás a gyereknevelés terén, nagyjából a feje tetejére állt azóta minden ebben a kérdéskörben (is); könyvtárakat tölt meg az arról szóló szakirodalom, hogyan változott a gyerekpszichológia azóta, egyáltalán, hogyan lett kérdés az átlagembernél a "hogyan neveljünk a gyerekből boldog gyereket" problémája.

Az, hogy az apák részt vesznek, hogyan vesznek részt a gyereknevelésben, egyáltalán mi a feladata egy apának egy háztartásban a pénzlapátoláson kívül, az egészen durván máshogy nézett ki, mint most - ez az egyik ok.

A gyerekkel való foglalkozás kérdésköre gyökeresen megváltozott (szerintem egyébként átestünk - ebben is- a ló túloldalára).

Anyám egy 13 gyerekes családból, vidéki kis faluból származik, 14 évesen abba kellett hagynia a tanulást és ment a gyárba dolgozni, majd - több testvéréhez hasonlóan - 15 évesen Budapestre. Egy ilyen családból hogyan, milyen anyai, gyereknevelési, problémakezelési kultúrát hozhatott? Édesanyja - elmondása szerint, mert anyai nagymamám meghalt az én születésem előtt - szeretetteljes légkört teremtett, de az elsődleges kérdés mégiscsak az volt, hogy ne feküdjön le éhesen az egyre növekvő létszámú családból senki, nem az óvodai beszoktatás vagy a kiskamasz lelki problémái. Apám budapesti munkáscsaládból származott, ő egyke volt, náluk tök más problémák voltak, nem megyek bele, mert már így is hosszú lesz. Ő másfajta "gyereknevelési" elveket hozott, azok másképp voltak rosszak.

Korosztályunknál az általános probléma leginkább az volt, hogy a gyereknevelés kimerült kb. abban, hogy a gyerek kapjon enni, legyen tiszta ruhája, minden este tisztálkodjon meg és mosson fogat, csinálja meg a házi feladatát, tanuljon, és - természetesen - a rá eső részét a házimunkából, és utána ne zavarja a felnőttek körét: foglalja le magát, rossz időben, este otthon, csendben, jó időben vagy ha már nagyobb akkor menjen, játszótér, utcán lógás, akármi, max. annyi, hogy ne ölje meg se magát, se másokat (nyilván sarkítok). Gyereknevelés, gyerekpszichológia kérdése, mint olyan max. szélsőséges esetekben került elő, az átlagszülő azt se tudta eszik-e vagy isszák pl. a kötődő nevelést.

Egyszerűen nem voltak jelen, nem úgy voltak jelen, ahogy az ma megszokott, ahogyan mi fordulunk a gyerekeink felé, ahogy nekünk természetes, hogy "neveljük" őket, "foglalkozunk" velünk.

Ebből fakad az, amit látok sok korombelin, hogy - főleg az apákkal - nincs igazi lelki kapocs, anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, mert anno a szülők nem, vagy nagyon felszínesen kapcsolódtak a gyerekek LELKI életébe, ez volt a természetes. És ez valahol ott kezdődött, hogy szüleink generációja maga még ennél is rosszabb "gyereknevelési elvek" mentén nőtt fel, kb. senkit nem ismerek a korosztályomból, aki ne hordozna ún. transzgenerációs problémát, szorongást, tragédiát a családban, immár a 3. vagy 4. generáció óta.

Elég csak körbenézni a családi kategóriában mennyi elcseszett kapcsolat, ijesztő családi dinamikát mutató stb. kérdés van. :(

Egyébként szerintem az általad említett "nagy szabadság" pont nem őket, hanem minket érintett, többnyire rosszul, mivel nekünk a gyerekkor, kis tinikor késő-szocialista, mindent átszövő, "ez van, ezt kell szeretni, nincs más választásod" létezése után a bármit lehet, bármi lehetsz, bármit el lehet érni világába nőttünk bele, ami főleg fiatal felnőttként lett egészen sokkoló a technikai vívmányok, és aztán az internet elterjedése és általánossá válása miatt.

Ez, ami ma az általános, természetes (többnyire), hogy a gyerek a központ, a gyerekkel foglalkozni kell, figyelni rá, az igényeire, hozni-vinni-szórakoztatni stbstb., ez kb. az elmúlt 20 évben kezdett kialakulni és - bár nagyon sok pozitív hozadéka is van - pl. egyre jobban szorul ki a testi fenyítés gyakorlata az általános "gyereknevelési elvek" közül, szorosabb a kapcsolat a szülők és gyerekek között stb. - estünk túlzásba mostanra (szerintem).

Az sem segít, hogy a világ ijesztően kinyílt és egyre hangsúlyosabban abba nőnek bele a gyerekek, hogy MINDEN(T) ÉS BÁRMI(T) lehetsz/csinálhatsz/történhet. A világ minden jó dolga mellett a rosszak is elérik őket, túl sokszor túl korán.

Mondom ezt úgy, hogy azt gondolom, az a természetes, hogy előre megy a világ és mindig egy kicsit több, jobb jut a következő generációnak.

[link]

Fő elemei

8%-os vámpótlék bevezetése az energiahordozókon kívül minden árura (március 20-tól).

A forint 9%-os egyszeri leértékelése, illetve a forint csúszó leértékelésének bevezetése (kezdetben havi 1,9%-os mértékben). Főképp a leértékelés és a vámpótlék bevezetése következtében felpörgött az infláció, jelentősen csökkentve a bérek reálértékét.

A minimálbérek emelkedésének korlátozása az állami szférában (ami a magánszféra béreire is

hatott).

A felsőoktatás, a fogászati ellátás ingyenességének megszüntetése. A felsőoktatásban munkaerő-leépítési normákat határoztak meg. A gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra, gyermeknevelési támogatásra jogosultak körének szűkítése. Csökkentették a gyógyszerek állami támogatását, felemelték a nyugdíjkorhatárt.

Nem tartozott a Bokros Lajos által márciusban bejelentett intézkedések közé, de tágabb értelemben a kiigazítás részét képezte a privatizáció felgyorsítása (mivel a külső egyensúly helyreállításához ez is hozzájárult).

23.

Az bánt akkor is és most is rosszul a gyerekével, aki suttyó volt.

Aki nem robotoló, tanulatlan proli volt, az törődött a gyereke lelkével is.

A suttyók, most is csak megtűrik a gyerekeiket, lásd milyen hosszászólásokat/tanácsokat írnak.

"nem az a tipikus alkoholista, mert funkcionált mellette rendesen. Féltünk tőle mert sokszor megvert ..."

no comment...

26-os/28-as: az én szüleim elváltak még a rendszerváltás előtt. Apám is alkoholista volt, de ő pl. soha nem volt aggresszív sem velünk, sem anyámmal, sem szóban, sem tettekben (vagy nagyon vidámra, vagy nagyon szomorúra itta magát). Minket nem vertek, más miatt nem voltak jó szülők. Az amiről te beszélsz egy teljesen más kategória, pláne semmi köze a rendszerváltáshoz, vagy hogy "rájuk szakadt a nagy szabadság", és ezért lettek volna rossz szülők, így pláne nem értem a kérdésed.

23/29 vagyok.