Hugom azt mondja a szüleink azért nem tudtak jó szülök lenni mert a rendszerváltás elött születtünk és nem tudták mit kezdjenek a rájuk szabadult szabadságtól. Ti mit gondoltok erröl?

Jó szülők minden korszakban voltak. Inkább azt mondanám, hogy a Kádár-korszak második felében (1965-1988) könnyebb volt jobban betölteni a szülői hivatást, mert nagyobb volt a létbiztonság, kevésbé kellett küzdeni, több szabadidő volt, igaz alacsonyabb színvonalú lehetőségek és kevesebb szabad mozgástér mellett.

A rendszerváltás nagyon megviselhette a családokat akár meggazdagodtak akár elszegényedtek a szülők.

"Szoval te is úgy gondolod hogy a gazdasági helyzete a szülőknek befolyásolhatja mennyire jó szülők lesznek? "

Befolyásolhatja, mert nyilván többet és jobban tud foglalkozni a családjával az, aki nem dolgozza magát halálra és nem túlórázik állandóan és az anyagi biztonság is sokat számít. De ez nem jelenti azt, hogy szerényebb króörülmények között nem lehet valaki jó szülő, és azt sem, hogy aki jómódban él, az jó szülő lesz. Csak megkönyíti a dolgokat és lehetőséget ad.

"Szerintem inkább a szülök azt adják tovább a gyerekeiknek amit otthon tapasztaltak. Az anyánk szülei elváltak voltak és az apja konkrétan leszarta anyám a válás után de elötte is.. aztán nagyapámnak új családja lett és mi mint gyerekek nem is ismertük, csak a temetésére mentünk el. A nagymamám kemény nö volt hiszen a 60-as években mint elvált nö, budapestre költözött anyámnal a mezitlábas vidékböl és gürcölt hogy a lányát mint egyedül álló nö felnevelje. Jó nagymama volt de “intim” nagymamás szeretetet nem kaptunk töle. Apám apja meghalt mikor apa 18 éves volt így bem ismertük de a nagyi jó volt igaz kicdi voltqm mikor meghalt. Apánk öccse alkoholista és elvált volt akinek a felesége is alkoholista volt így fogyatékos unoka tesónk volt töle. Apám a növérét utálta mindig is így hem bagyon ismertük.."

Igen, ezek valóban többet számíthatnak, de azért tényleg bezavarhatott a képbe elég sok szempontból az is, hogy egyszercsak jött a rendszerváltás...

Nyílván más szülőnek lenni a különböző korokban. Más volt akkoriban, amikor 6 gyerekből jó ha 3 megélte a felnőttkort. Vagy pl dédszüleimnek a második világháborúban, majd az azt követő mélyszegénységben felnevelni a gyerekeiket. Azt pl a 60-as években a nagyszüleim gazdagok ugyan nem voltak, de finoman szólva nem dolgozták halálra magukat. Aztán meg az 50-es éveik elején nyugdíjba is mentek.

Minden kornak meg voltak a maga kihívásai. De minden korban volt jó és rossz szülők.

Kérdés, mit ért szabadság alatt. Mert a szabad piaccal, kapitalizmussal együtt járó dolgokkal volt, aki tudott mit kezdeni és jól megszedte magát, másnak meg az addig biztonságosnak gondolt világa, egzisztenciája összeomlott és nem találta utána a helyét. A munka is változott. Jó, korábban is volt maszekolás, háztáji, sokan voltak, akik sokat dolgoztak, de arról, hogy a főnök még a belét is kihajtotta a dolgozónak inkább a r.v. utánról hallottam. Vannak a jó szülőknek olyan tulajdonságai, amik ezektől függetlenek, de sokat ront a jóságon, ha a szülő túlhajszolt, fáradt, türelmetlen, létbizonytalanságban él és hasonlók.

Majdnem a rendszerváltáskor születtem, vannak idősebb és fiatalabb testvéreim is és azért más volt. Arra emlékszem, hogy apám sokat dolgozott, anyukámnak megszűnt a munkahelye és 4 gyerek után nem kapkodtak érte, végül szakmáján kívül talált munkát. Szerencsére egyikük sem keseredett ettől meg. Egyébként jó szülők.

Nem, pont a szabadság hiánya miatt.

Előtte jobb volt a nők dolga, csak gyereket neveltek.

Aki ma fiatal azért már tud informálódni.

30-40 éve nem tudták mik azok a dolgok, amik a mérgező szülőkre jellemzőek.

Ezért is sok a traumatizált ember, akik most szülők.

Őket csak ösztönből neveltél fel a szüleik, és azon múlt ki hogy bírkózott meg a feladattal, hogy, mennyi ész jutott.