Ideje lenne már végleg megszakítani velük a kapcsolatot?

A fiam és a menyem folyamatosan azt éreztetik, hogy nem kívánatos személy vagyok a számukra, különösen mióta a menyem terhes lett és megszületett a gyerekük. Azóta bármit mondtam vagy csináltam mindenbe a rosszat látták bele. Megkérdeztem, hogy milyen babaruhákat vásárolt - bele akarok szólni, hogy milyen ruhákba öltöztessék a gyereküket. Megkérdeztem, hogy elvigyem-e ultrahangra (mivel egy autójuk van amivel a fiam dolgozni járt, és gondoltam ha én is ráérek neki is jobb ha nem kell tömegközlekedni) - irányítani akarom az életüket.

Mondta, hogy milyen terhesvitamint szed - még ki sem nyitottam a számat, de már mondták, hogy ez az ő döntésük,nem szeretnék ha beleszólna bárki.

Aztán elköltöztek 200 km-el messzebb, és mindenhonnan azt hallottam, hogy azért, hogy ne tudjak mindennap átjárni ha megszületik a gyerek.

Mikor megszületett, előre írták mindketten, hogy ha hazaviszik a kicsit nekik kell összekovácsolódni és megszokni az új helyzetet, nem lenne jó ha odamennék segíteni - pedig nem is mondtam vagy céloztam ilyesmire.

Amíg a kórházban voltak addig bementem a kórházba, vittem pár dolgot a kicsinek, de csak messziről néztem és a kórházból egyenesen hazamentem.

Utána 8 hónapig úgy volt,néha írtak hogy mi van a kicsivel, de mindig előre hozzátették hol burkoltan hol nyíltabban, hogy ne szóljak bele semmibe, és ne menjek oda- pedig nem is állt szándékomban.

8 hónap után írták, hogy keresztelője lesz a kisfiuknak, minden rokon van hívva, a meghívást elintézték egy fél mondattal, de hosszú percekig ecsetelték, hogy nem lesz ott aludni és pihennie kelk a kicsinek stb.

Nem nagy kedvvel de elmentem a templomba, odaadtam a fiamnak az ajándékot amit a kicsinek szántam, végigültem a szertartást, de végig az volt az érzésem,hogy mit kerrsek én itt, mikor idegenként kezelnek. Majd a templomból kijövet azonnal autóba ültem és hazaindultam.

Ezután továbbra is ezek az egyre fárasztóbb, kioktató üzenetek voltak jellemzőek, majd mivel most lesz 1 éves a kicsi, szintén nem túl szívélyesen meghívtak, ismét egy félmondatban és ismét oldalakon keresztül ecsetelték,hogy nem vihetek, mire nincs szüksége a gyereknek és mibe nem kell beleszólni, nem kell sokáig maradni stb.

Szóval semmi kedvem már ezt csinálni,és mindenkinek jobb lenne ha egyáltalán el sem mennék, és nem is válaszolnék az üzeneteikre. Nekem már nincs motivációm a kapcsolattartásra, nekik pedig szem látomást teher vagyok. Az unoka pedig úgysem fog megismerni ha évente 2-szer találkozunk 20 percre.