Aki nincs jóban az apjával,mi az oka?

10 éves koromig ivott, de nem úgy ahogy az egyszerű alkoholisták.

Mint a horror filmekben vagy az ID csatornán.

Sokszor kellett menekülnünk éjjel, volt hogy mezítláb.

2 hétig ivott mindig, összetört mindent, anyámat fojtogatta, volt amikor konyhakéssel jött utánunk az utcán düllöngélve, ordítozva,aztán 2 hét szünet és újra ivott.

Amikor abbahagyta az ivást azt hittük minden megváltozik.

Ugyanolyan agresszív volt józanul is.

Csak most nyugodott le, mert már lepukkant a korából adódóan. Persze ugyanolyan szemét ember, csak már nem tud nekünk támadni.

Kicsinyes, irigy, engem kizárt az örökségből, nővéremet is.

Most is bolond, csak most másképp mint fiatalon.

Mert számára fontosabb volt az új nő, annak a gyerekei, mint én - és ezt közölte is.

Sajnálja, hogy megszülettem...

Oké, szia.

13.

Nem értem az ilyen miért nem lép házasságra a saját anyjával.

Ez undorító!

Ő egy apa, akinek szeretni kellene a gyerekeit!

16.

Az az undorító, hogy hanyagolja a saját családját és a saját sebeit nyalogatja.

Felnőtt férfi, a gyász után lépjen tovább és koncentráljon a saját gyerekeire!

Ha ennyire megzuhant gondolom járt orvosnál, ott ellátták a világfájdalmát.

Hogy lehet így élni.

#13 vagyok.

Sosem járt szakembernél amúgy, ő így éli világát, megkeserítve ezzel a miénket. Irtózatosan hülye egy ember lett mióta megzuhant a gyász meg a lába miatt.. Egy ideig próbáltunk türelmesek lenni, kíméletesek, egy szót nem szóltunk rá csak segítettük mindenben amiben tudtuk. Mindig el lettünk lökve meg ilyenek, volt, hogy bementem a szobájába valamit mutatni neki nagy vidáman, ő kifejezéstelen arccal megnézte, majd amikor kimentem a szobából és tettem pár lépést elkezdetett minden idiótának elhordani, hogy az ajtót se birom becsukni magam után és izomból bevágta az ajtaját. Mindig én éreztem a rossz gyereknek magamat, hogy én nem adok neki elég teret, türelmet, törődést. Minden egyes segítségnyújtási kísérletem és közeledésem valahogy így végződőtt, mint a fent leírt. Ugyanolyan durva volt, mint előtte és közömbös. Ilyen minden egyes emberrel a házban, már kb 3 éve ha nem 4.

Emellett nem mosogat, csak maga után néha, nem takarít, csak magára mos és elvárja, hogy teregessük ki helyette a ruhákat. Rendesen elhord minket minden gyökérnek az orra alatt mormogva, ha nek tesszük meg. Nem főz, nem segít a főzésben. A házat és az udvart egyaránt nem takarítja ugyebár és ellenben viszont tele b.ssza minden sz.rral, minden tiszta szemét kívül belül, mert ilyen gyüjtőgetős mániája is lett.

Anyám mindent elnéz neki, mindig azt mondja, hogy örüljek, hogy ennyi megmaradt apámból minden után, meg hogy legalább van apám. 😅

Egyszer szóltam neki, hogy legyen szives elmosogatni egy edényt, amiből evett, mert a szemem láttára képes lett volna a konyhába hagyni az asztalon, miután én egész nap takarítottam. Elhordott minden nyomorék idiótának, hogy milyen haszontalan vagyok minden mas csaladtaggal együtt, hogy őt nem hagyjuk élni és valójában mi sz.rt se csinálunk a házban, ő itt a fő ember, nélküle semmi nem lenne itt rendben tartva, takarítva és akkor még én pofázok neki, hogy mosogasson el maga után? Azt is mondta, hogy pofon ver ha mégegyszer így be merek szólogatni neki. Mert felháborította, hogy megkértem, mosogassa el azt az egy edényt. Anyám erre azt mondta, hogy legyek szíves ne balhézzak már vele, hagyjam a világában és tűrjek már mindent csendben, ahogy ő is teszi. 🙃

Nagyon sok ilyen dolga van, és egyszer azt is mondta, hogy őt már nem érdekli semmi a világon, csak a kutyája. Azt mondta ebben az életben már csak a kutyája ér neki valamit.

Engem különösen nem kedvel amúgy és velem különösen durva. Már megszoktam, hogy néha a legkisebb dolgokért hord el minden hülyének, idiótának, hogy hallom ahogy a szobájában b.szkodja jobbra balra a dolgait és közben engem szid (általában a szobájában dühöng és nem erdekli, hogy mit hallunk az egészből) és már megszoktam, hogy van egy kis dührohamja, elhord engem mindennek, nem szól hozzám pár napig, majd jön ha jó kedve van, mintha mi sem történt volna.

A személyes kedvencem az volt tőle, mikor levelet söpörtem az udvaron, abba belekerültek neki valami műanyagjai, amiket az udvaron szét hagyott. Én kidobtam őket, mert ilyen flakon darabok, olajos kanna kupakok meg ilyenek voltak, hónapok óta a földön rohadtak mellesleg. Ő ezt meglátta, elkezdte kikukázni őket, miközben elhordott minden szépnek és jónak és egyszerűen annyira ordított és olyan szinten k.rvaanyázott, hogy az utcán is végighallgatta minden szomszéd, én meg sírva rohantam el itthonról, mert annyira féltem tőle és olyan szégyen volt ez nekem.

Ezután a faluban sétálgattam, mert nem volt kihez mennem és konkrétan megkeresett biciklin és utánam járkált, próbált beszélgetni, mintha mi sem történt volna. Minden egyes hisztije és idegbaja után, amint jó kedve lesz ugy csinál, mintha mi sem történt volna és olyankor valamilyen szinten mindig úgy viselkedik, mint a régi énjének a töredéke. Jelenleg most 3 napja nem állok szóba vele, mert egy pitiáner kis hülyeségért megint elhordott mindennek. :))))

13.

Ja, hogy nem orvos szerint depressziós, hanem a családja szerint.

Amit leírtál az alapján ez egy agresszív, leuraló barom, anyád meg szolgálja.

Ez alapból egy rossz ember.