Kérlek meséljetek arról, hogy milyen egy jó apa (saját tapasztalatotokból)?

Erős, egészséges életmódot él, példát mutat a gyerekeinek, betölti a családfő szerepét, határozott, sztoikus, megbízható, szigorú

Ebből majdnem minden stimmel apukámra, de én valószínűleg sokkal szigorúbb leszek majd a gyerekeimmel. Ettől függetlenül szeretem és tisztelem apukámat akkor is, ha pár döntésével nem értek egyet és utóbbi időben úgy érzem kicsit elpuhult. Ezt már az öregségnek tudom be, vagy annak hogy ritkán találkozunk és akkor nem akar túl szigorú lenni velem. Pedig néha azért jól esne ha mondana véleményt, mert bízom az ítélőképességében.

Apum sajnos már nem él, de szerintem tökéletes apa volt. Gyakran játszott velünk, sokat beszélgettünk. Ha úgy ment el otthonról, hogy még aludtunk mindig hagyott egy kis rajzot vagy pár szavas levelet. Mindig benne volt a kirándulásokban, imádott velünk menni mindenfelé. Amikor kicsik voltunk sem okozott neki gondot az, hogy öltöztessen minket, megfésüljön vagy esti mesét mondjon.

Példát mutatott, gond nélkül kivette a részét minden házimunkában(kertészkedés, mosogatás, főzés stb), sosem tett különbséget bátyám és köztem

Imádja a családját.

A lánya hercegnő, a fia herceg, a felesége királynő.

Megjelenése, viselkedése szigma.

Okos, tanult, művelt, tájékozott.

Apám a közelében nincs ezeknek.

Fűű..

Van pár fakó emlèkem az apámról ,mèg règről. De csak pár pillanatnyi kis emlèk mikor nála voltam hètvègente.

Sajnos elváltak a szüleim kiskoromban. Apám rendszeresen ivott ,ha ivott kifordult magából ès egy lehetetlen agreszív őrültè változott.

Aztán lett mostohaapám ,többè kevèsbè elvoltunk Alapjába nem is lett volna rosszfej ,csak ugye nem voltam a sajat gyereke. ,Aztán jó pár èv után beleszeretett a szomszèd lánykába ès lefarcoltak. Soha többet nem hallottam róla.

Lènyegèben a nagyapámtól tanultam pár jó dolgot. Rá emberileg felnèztem.,Csak ő meg egy magának való megviselt nem túl konstruktív èlete vègèhez közeledő, öreg fószer volt.

Az én apám bölcs, erős, határozott, de mégis szelíd. Játszott velünk, vitt a természetbe, ő horgászott, mi körülötte voltunk, becsületes, tette a dolgát mindig. Nem volt haragos természetű gyerekkorban sem, legtöbbet vízzel kapcsolatban tanított nekünk, (vízparti városban nőttem fel) de érdekes módon azoknak a tanításoknak az élet bármely területén hasznát lehet venni.

Számíthattunk rá mint erős, stabil támasz, úgy is tudott velünk hancúrozni, játszani, hogy akkor még nem olvasták Vekerdytől az emberek, hogy ez jót tesz a gyereknek.