Szereted a szüleidet?

Szeretem a szüleimet,igen csak jó emberek.

De viszont van bennem egy kis furcsaság nem igazán szeretek velük lenni.

Apámat annyira nem.

Agresszív, komplexusos kis fasz, aki nem volt képes eltartani a családját. Nem is azzal volt a baj, hogy keveset keresett, hanem az, hogy 0 igyekezett volt benne, hogy jobb anyagi körülményeket teremtsen magának és a családjának. Csak sodródott az árral és várta a sült galambot. Persze cigire mindig volt pénz.

Anyámat meg hagyjuk is...

Sokáig szerettem őket. Aztán rájöttem, hogy az egész életük hazugság, és végtelen aljasságot követtek el ellenem, a hátam mögött. Közben volt pofájukon bőr elfogadni tőlem a szeretetet, és játszották a külvilág felé a jó szülőket. Meggyűlöltem őket, megszakítottam a kapcsolatot. Már meghaltak. Dühöt éreztem, hogy "meg mertek halni" amíg nem tették jóvá, a bűnüket. Ma már nem érdekelnek. Ha az őseimre gondolok, őket átugorva, a nagyszüleim jutnak eszembe.

De azért most felzaklatott a visszaemlékezés.

Apámat szeretem.

Anyámat utáltam aztán gyülöltem. Mániás depresszios meg minden baja van és csak szétbarmolja a családot.

Nem szedi a gyogyszerit mert :"meghülyitenek és nem látom a valósagot"

mondogatta.

Ugy gondolta/mondta:"ha majd eltakarodsz és nembaszatod magam az apádda akkor lesz helyén minden".

Érettségi után eltakarodtam.

De nem lettek helyén a dolgok,ugyanis :"titokban találkozgatok az apáddal,és viszonyotok van!".

Aztán terhes lettem.

Megtudta,és majdnam megölte apám,mert a fejében csakis tölle lehetek terhes.

Kicsivel később tudtammeg,hogy egy örjöngés alkalmával sikerült megölnie magát.

A temetésre sem mentem el, a sírját sem fogom látogatni.

Anyámat szeretem.

Apámat utálom. Egy alkesz farok,ha nem iszik akkor "rendes féle" de inkább mindig részeg és gonoszra issza magát.

Szeretett késsel kergetözni este,aztán fejbevertem egy bézbóz ütővel. És elzárjuk a késeket estére....

Amint lesz lehetőség lépünk. Aztán oldjameg az életét ahogy tudja.