Másnál is van így? Felnőtt emberként hazalátogattok a szüleitekhez, és beleszólnak minden kis dologba?

Én nagyjából meg tudtam vele beszélni ezt a problémát szerencsére. A helyedben párszor megpróbálkoznék valamilyen közös megegyezésre jutni, aztán, ha nem megy, összeírnám a hazalátogatás előnyeit, hátrányait, súlyoznék és meghoznám a döntést, hogy a jövőben milyen gyakran, mennyi időre fogok menni.

Egy 50-60 éves meg nem olyan öreg, hogy egyedül ne tudná rendben tartani a házát. Figyelj, hogy ne csinálj kupit, esetleg vigyél kaját, menj csak fél napokra vagy valamilyen semleges helyen töltsétek a közös időt.

Igen, ez ilyen. Tojásfestéstől a zöldségmosáson át a fogpaszta kinyomásáig.

15 éve költöztem el.

Egész nap a tvt nézik. Főleg apám.

Gyerekkorom borzasztó volt. Nem élném újra ha meghosszabíthatnám ezáltal az életem akkor sem. Soha nem éreztem magam biztonságban gyerekként, folyamatos stresszben voltam.

Most mégis igyekszem foglalkozni velük. Kirándulás, városnézés, utazás, társasjáték, filmnézés, étterem..

De mindenen csak fanyalognak, lefele görbült szájjal, piccsognak. Csak a negativ dolgokra hajlandóak koncentrálni. Nem őrülnek semminek sem. Nekem sem max.nagyon rövid ideig.

Lehet h tényleg hagynom kéne őket megfulladni a saját szar, elhízott, alkoholban úszó életükben.

Ugyanez, mindig is az volt a fő, hogy milyen hibáim vannak, dicséretet sose kaptam.

Volt valami suli szünet, egész nap takarítottam (nagy a lakás), hazajött, mi volt az első mondata: de koszos ez a konyhapadló.

Mert odáig nem jutottam el, az nem volt érdekes, amit megcsináltam.