Másnál is van így? Felnőtt emberként hazalátogattok a szüleitekhez, és beleszólnak minden kis dologba?

10-es, így igaz.

Barátnőm mesélte, hogy beáll a szülői ház elé kocsival, és ahogy leparkolt, elfogja a köhögés, fulladás. Nem egyszer, nem kétszer, nem véletlen, hanem mindig. Borzasztó anyja van:((

És megy:((.... pedig nem fiatal már, hatvanhoz közelebb van (édesanyuka 82).

Én ezért nem megyek már hozzájuk.

Kértem őket szépen, volt higgadtan, türelmesen leülünk az asztalhoz és megbeszéljük beszélgetés meg számtalan vita, idegeskedés. Elegem volt belőle. Ők nem jöhetnek hozzám, mert akkor mindez ezerszer rosszabb. Viszont ez egy sokrétű, több évtizedes probléma része, gyerekkoromban sem kaptam tőlük meg azt az érzelmi biztonságot, ami egy gyereknek kijár.

Így évente párszor beülünk egy etterembe és úgy beszélgetünk. Felszínes témákról természetesen.

Én azt mondom, amíg lehet, próbáld meg megmenteni a kapcsolatotokat. De ha nem megy, ne erőltetsd. Ismerem a szorongást és a gyomorideget, hogy mibe fognak belekötni.

Ugyanez volt, évek óta külföldön éltem, ha hazamentem, anyám úgy kezelt, mint egy óvodást, semmi se volt jó, ha ő nem ébreszt, én biztos elalszom, stb.

Másfél éve meghalt, nem, nem hiányzik a folyamatos cseszterés.