Könnyen "feldolgoztátok" amikor véglegesen kirepültetek otthonról?
27 éves nő vagyok. Három éve élek külön, azóta férjhez mentem, anya lettem. Engem anyukám nevelt fel (elváltak apámmal) egy kis lakásban, szerényesen, de tisztességesen. Mindenem meg volt. Kamasz koromban lett egy súlyos autoimmun betegségem, ekkor is csak anyu volt. Rá tamaszkodhattam.. mint két barátnő, ilyen szoros lett a kapcsolatunk. Szóval mióta külön élek egyre inkább észre veszem magamon hogy anyuert aggódok, félek hogy bármi történik vele, hogy egyszer nem tudom felhívni, hogy olyan közel állunk egymáshoz mégis távol... Hogy nem tudom megköszönni hogy a legnehezebb helyzetben is velem volt.
Normális ez? Ez a nagyon szoros kapcsolat? Anyukám egyébként fiatal 50 éves.
Végülis igy külön megköszönni nem szoktam, furcsa is lenne. Csak elgondolkodom rajta hogy apám sehol nem volt amikor egy doboz gyógyszer 25 ezer volt, vagy magán úton kellett több száz ezret kifizetni hogy megcsinálják soron kívül a vizsgálatokat fájdalommentesen.. ez úgy sokszor eszembe jut hogy ha akkor erettsegizokent nem lett volna segítségemre ( mindent felaldozva) hát nem tudom most hol lennék. Lehet ezért is fontos nagyon számomra.
Közös program az jó ötlet, jobb idők jönnek betervezzük.
válasza:19 évesen költöztem el. Végre nyugalomban élhettem,minden napos lelki terror és érzelmi zsarolás nélkül.
Ha tehettek volna,sokkal előbb elköltözök. Azóta üjra van önbizalmam és képes vagyok döntéseket hozni az életemben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!