Akiknek sok testvére van, felnőtt korukban miért nem vállalnak ők maguk is sok gyereket?

Alapból tolódik az első gyerek vállalásának az ideje, így kevesebb gyerek is születhet. Az életkor egyre inkább korlátozó tényező, az anyának nehezebb lehet a terhesség, szülés, a szülők egyre nehezebben bírják az éjszakázást és a többit.

A másik, hogy ha valaki szeretne "mindent" megadni a gyerekeinek, az sok pénz. Azért az előző rendszerben kevésbé költöttek a szülők drága különórákra, hiperszuper fejlesztő játékokra, extra nyári táborokra, külföldi nyaralásra és hasonlókra.

A harmadik, hogy az elvárások is változtak: az a jó szülő, aki sokat foglalkozik a gyerekével, nem hagyja sírni a babát, később ide-oda fuvarozza és hasonlók. Ez rengeteg idő és energia. Talán a gyerekeket is kevésbé nevelik önállóra. Nem mindegy, hogy az ovis már összedobja magának a reggelit, az iskolások pedig egyedül járnak, szülő nélkül vannak otthon vagy bandáznak valahol vagy pedig még középiskolásként is a szülő hordja különórákra, nem lehet felügyelet nélkül és még a reggelijét is ő készíti össze.

Aztán ott van, hogy ha valakinek nagyobb testvérként állandóan pótmamáskodnia kellett, akkor lehet, hogy tele volt az egésszel a zsákja, a gyerekeinek már nem szeretne ilyet, aki pedig kicsi volt, kevesebb figyelem jutott rá a szülőktől és ezt élhette meg nehezen.

Valaki pont ezért nem vállal gyereket, mert megundorodik a családos életmódtól egy életre.

Aki introvertált, annak maga a pokol nagycsaládban felnőni.

A nyomorról ne is beszéljünk.

Mi 3-an vagyunk testvérek, de egyikünk sem akar családot!

Mi ketten voltunk (én vagyok az idősebb, 6 évvel). Szüleim minden létező hibát elkövettek (kivételezés, a kicsi a hercegnő, én pedig az eltűrt gyerek, stb..)

Nekem ez bőven elég volt ahhoz, hogy egyetlen gyerekem legyen.

Mert 3+ tesó után már a gyerekek nevelik egymást.

Tiniként már volt elég kisgyerekekkel mizéria, felnőttként már nem vágyom gyerekre.