31 évesen vénlány leszek? Létezhet, hogy emiatt idegesít az anyukám nagyon az utóbbi időben?
Mindig is jó volt a kapcsolatunk, bár azt be kell vallani, szereti anyukám kontrollálni.
Az utóbbi 1 évben nagyon azt érzem, hogy idegesít mindenben, egyszerűen minden, az is ha kedvesen “kicsikémnek” hív, vagy tényleg minden más, a gondolkodása is nagyon visszamaradott, néha már tényleg azt érzem, hogy a világból kimenekülnék.
Megkérdeztem magam, hogy miért is érzek így?
És nem tudok rájönni, de valami olyasmi érzés van bennem, hogy gyereknek vagyok kezelve, és hogy anyukám mindig arról beszél, hogy majd mi mindig együtt leszünk, és ilyenkor nem értem, miért nem gondol arra, hogy nekem pl. egyszer férjem lesz? Vagy hogy el akarok költözni.
Az igazság az, hogy 10 évig külföldön éltem, emiatt most próbálom behozni az együtt töltött időt. Viszont ez valahogy nem
Működik.
Utólag megbánom, hogy ideges voltam rá, de tényleg nagyon zavar valamiért. Nagyon szeretem őt és utálom magam, amiért így érzek.
Van egy lakásom Budapesten, es gondolkodom rajta, hogy odaköltözök, de szó szerint kiver a víz, ha belegondolok milyen lesz egyedül, meg hogy anyukám megharagszik.
Ami az anyádhoz köt, az nem szeretet, hanem szimbiózis. Csúnyám írom, hogy megérts: még mindig a csöcsein lógsz, mint csecsemő korodban.
Elköltözhetsz Budapestre - vagy akár külföldre -, is az anyád - a fejedben - ott lesz veled. "Jajj, fel KELL hívnom, mert kikapok, ha nem..!!"
Kérj terápiás segítséget, ha nem megy egyedül a leválás.
És le is pontozhatsz :)
"Jajj, fel KELL hívnom, mert kikapok, ha nem..!!" - kedves 5-ös, vannak ilyen szülők, terrorizálják a felnőtt gyerekeiket is, meg játszák a mártírt, hogy "ők bezzeg MINDENT IS megtettek érted", ennek fejében kb. az életeddel tartozol halálukig. És tényleg balhéznak, meg ordítanak, meg mocskolódnak, ha nem az van, amit kitaláltak.
Persze, ennek igyekezni kell minél jobban ellenállni, és bizonyos határokat szabni, de attól ez még lelkileg igenis lehet nyomasztó, és nem arról van szó, hogy a gyerek nem állna meg a lábán (sokszor sokkal könnyebben, boldogabban) egyedül az életben, hanem arról, hogy a szülő nem tud leválni.
“ És volt valaha valaki az életedben?”
Igen, volt, de sohasem mutattam be otthon senkit. Azert nem, mert a noverem baratjaba (ma mar ferje) nagyon durvan belekotottek, es megprobaltak eltiltani oket egymastol, vagy pl, olyanokat mondtak, hogy nem lehet ilyen vagy olyan baratom, vagy hogy az szamit, hogy gazdag legyen stb.
Es en szeretem magam kivalasztani, kit akarok, es nem akartam balhet, szoval inkabb nem mutattam be otthon.
Most is van baratom, nem is tudjak otthon. De o is kulfoldon el. Most gondolkodom, hogy megint kimegyek hozza.
“ Én meg 27 éves vagyok és agyonvernének, ha barátom lenne. Nem is lehetett soha. Meg kb. 16 éves korom óta belezavarodtak, hogy bárhova megyek, ott k..rvulok és felcsinálnak.”
Es te nem szeretnel valtoztatni? En ebbe beleorulok.
27 evesen meg sokat utaztam, igy csak kis odeig kellett itthon lennem. Most lehet vegleg itt maradok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!